trombozis

Napjainkban egyre inkább nagyobb figyelmet kap a trombózis és annak megelőzése, kezelése. Ez nem is csoda, hiszen évről évre nő a halálos esetek száma, mely elsősorban a fogamzásgátló tabletták elterjedésének és a nem megfelelő életmódnak köszönhető. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája éppen ezért a trombózis rizikóbecslésére hívja fel a figyelmet.

Miért veszélyes a trombózis?

A mélyvénás trombózis egy olyan fokozott véralvadással járó állapot, amikor a keletkezett vérrög elzárja a vénában keringő vér útját.

Normál véralvadás során sérülés esetén a prothrombinból trombin nevű enzim keletkezik, ami a vérben található fibrinogént oldhatatlan fibrinné alakítja. Ez lerakódik az érfal belsejében, ott megkeményedik, és egyfajta dugót képez, hogy elkerülhető legyen a nagyobb vérvesztés. Sajnos előfordulhat, hogy a folyamatban olyan zavar keletkezik, ami fokozza a véralvadást, és ekkor trombózis jön létre. Ez önmagában még nem egy életveszélyes állapot, ám könnyen előfordulhat, hogy a keletkezett vérrög, vagy annak egy darabja leszakad, a véráramba kerül, majd a tüdőbe jutva embóliát okoz, és ez akár halálos kimenetelű is lehet- figyelmeztet prof. Blaskó György.

Mik fokozzák a trombóziskészséget?

Genetika: a genetika jelentősen befolyásolja az illető trombózishajlamát. Amennyiben valakinek a családjában előfordult már trombózis, úgy van esély arra, hogy az illető is hordozza a betegséget. A leggyakoribb genetikai eltérés az az MTHFR mutáció, az alvadási rendszer V faktorának un. Leiden mutációja, alacsony Protein S/Protein C, illetve a kevés, vagy rosszul működő antitrombin.

Betegség: a trombózishajlam jelentősen megnő, amennyiben az illető bizonyos betegségekben szenved. Ilyen például a szívelégtelenség, hiszen ekkor a véráramlás lelassulhat, ami pangáshoz vezethet. Emellett vannak olyan daganatok, melyek vérrögösödéshez vezethetnek, mivel egyrészt véralvadást aktiváló anyagok termelődését fokozhatják, másrészt nyomást gyakorolhatnak a vénákra. Hogy van-e szükség daganat esetén megelőző, prevenciós terápiára, az egyéni elbírálást igényel!

Életmód: életmóddal nem csak csökkenthető a trombózis esélye, de fokozható is. A túlsúly, a kevés folyadékfogyasztás, a mozgáshiány, mind fokozzák a trombózishajlamot, hiszen pangáshoz, az erek állapotának romlásához és a vér „besűrűsödéséhez” vezethetnek.

Gyógyszerek: a gyógyszerek közül elsősorban a fogamzásgátló tablettákat kell megemlíteni, melyek hormontartalmuknál fogva vérrögök kialakulásához vezethetnek. Ugyanakkor a daganatos betegek által szedett gyógyszerek között is olyan, ami elősegítheti a trombózist.

Terhesség: szintén a hormonok a felelősek a terhesség során fokozott trombózishajlamnak, melyhez hozzájárul az is, hogy a növekvő magzat nyomást gyakorol a medence vénáira. A terhesség tehát már önmagában egy jelentős rizikófaktor, és ha ezen kívül még pluszban más hajlamosító tényezők is jelen vannak, a trombózis esélye megsokszorozódik.

Rizikóbecsléssel a veszély elkerülése érdekében

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint mint az összes betegségnél, a trombózisnál is lényeges szerepet tölt be a megelőzés, így nem árt ha az illető tisztában van azzal, mekkora az esélye egy esetleges trombózisra. A rizikóbecsléshez a családi anamnézis, az életmód orvosi felmérése és megítélése, valamint a korábbi/jelenlegi betegségek figyelembevétele szükséges. Ezeken túl genetikai teszt és részletes labor vizsgálatokkal ismeretében mérhető fel a trombózis esélye. Természetesen fokozott rizikó esetén a betegnek személyre szabott gyógyszeres terápia javasolt, melyet életmódorvoslás egészíthet ki, minimálisra csökkentve ezzel a vérrögök kialakulásának kockázatát.

Kiknek javasolt a trombózis rizikóbecslés?

• családban történt trombotikus esemény
• fogamzásgátló tabletta szedését megelőzően
• korábbi trombózis fiatal korban

A mélyvénás trombózis egy életveszélyes állapot, és ha egyszer már valakinél bekövetkezett, nagy esélye van arra, hogy megismétlődjön. Ennek megelőzése céljából a beteg véralvadásgátló terápiában részesül. Prof. Blaskó Györgytől, a Trombózisközpont véralvadási specialistájától megtudhatjuk, hogy mennyi ideig ajánlott szedni a gyógyszert, és az mennyi eséllyel véd egy újabb trombózistól.

A véralvadásgátló életet menthet

A mélyvénás trombózis kezelése két részből áll: egyrészt az akut helyzet elhárításából – ez kórházi kezelést igényel-, és csak ezután következik a tartós-megelőző, profilaktikus - kezelés. Ez utóbbinál a cél az újabb vérrög kialakulásának megelőzése, ami különböző véralvadásgátlókkal érhető el. Attól függően, hogy melyik típusról van szó, hatásmechanizmusok eltérő lehet. Vannak, melyek például a véralvadási faktorok bioszintéziséhez szükséges K-vitamin hatását gátolják (kumarinszármazékok), de olyanok is, amik az aktív alvadási faktorokat közömbösítő molekulákat aktiválják, (heparin). És végül vannak a legújabb, egye aktív alvadási faktorokat közvetlenül gátló gyógyszerek (dabigatran rivaroxaban, apixaban). Az, hogy kinek melyik típust kell szedni, nagy tudományos konferenciákon alakul ki konszenzussal és ezek kerülnek be a nemzetközi útmutatókba (guideline-okba), a beteg állapotától függően. A megfelelően beállított kezelés trombózis után, illetve fokozott trombózishajlam esetén tehát elengedhetetlen a további problémák megelőzése céljából, és tanulmányok szerint az eseteknek csupán 2 százalékában következik be trombózis a véralvadásgátló terápia ellenére.

Nem mindegy, ki meddig szedi

Bár nem ritka, amikor az illető kénytelen élete végéig véralvadásgátlón élni, ám szerencsésebb esetekben viszonylag hamar le lehet állni a gyógyszerrel- természetesen orvosi javallatra.

Azt, hogy pontosan meddig kell szedni az adott készítményt, nehéz megmondani, hiszen az sok mindentől függ. Befolyásolja többek között az, hogy van-e a betegnek genetikai hajlama a trombózisra, vannak-e szövődményei, milyen életmódot folytat, vannak-e más betegségei, stb. Sajnos általánosságban elterjedt tévhit, hogy a rizikófaktorok összeadódnak, pedig az igazság, hogy felszorozzák egymást, így igen ritka, amikor csupán fél-egy évig kell a betegnek véralvadásgátlót alkalmaznia- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Vannak ugyan általános, konkrét szabályok a véralvadásgátlók szedésének időtartamára vonatkozóan, de fontos kiemelnünk, hogy minden, a kezelést módosító/felfüggesztő/abbahagyó döntés előtt a betegnél kötelező az egyéni rizikófelmérés, mert csak ennek alapján szabad ilyen döntést meghozni! Ez azért is fontos, mert egy rosszul beállított terápia többet árt, mint használ, így nagy problémákat okozhat.