A mélyvénás trombózis hátterében számos tényező is állhat, ám nem ritka, amikor a saját immunrendszerünk a felelős a problémáért. Éppen ezért, ha életében már többször is előfordult trombózis, ám genetikai mutációja nincs, akkor érdemes ez irányba is kutakodni. Az antifoszfolipid szindrómáról prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózisközpont véralvadási specialistáját kérdeztük.
A véralvadás igen bonyolult folyamat, melyben a vérlemezkék mellett számos enzim, véralvadási faktor és fehérje vesz részt. Normál esetben a sérülés okozta nagyobb vérvesztést hivatott megakadályozni, ám előfordulhat, hogy a folyamatban zavar keletkezik és a fokozott alvadás miatt vérrögök alakulnak ki. Ezek rossz esetben elzárhatják az erekben a véráramlás útját, esetleg a vérrel továbbhaladva életfontosságú szervekbe kerülhet, embóliához vezetve.
A trombózis hátterében számtalan ok meghúzódhat: befolyásolja többek között a testsúly, a mozgáshiány, hormonális kezelések, terhesség, hosszabb utazás, de más betegségek és genetikai hajlam is elősegítheti a vérrögök keletkezését.
Autoimmun betegség a vénás és artériás trombózisok hátterében
A betegségek közül általában a daganatos elváltozások, a visszérgyulladás, és a pitrvarfibrilláció vezet trombózishoz. Amennyiben fiatal nőknél ismételt vetélések történnek, akkor érdemes egyfajta autoimmun betegségre, az antifoszfolipid szindrómára is gondolni.
Hogy mégis mit is takar a betegség? Ahhoz először is tudni kell, hogy a véralvadásban fontos szerepet játszanak a döntően a vérlemezkékből származó foszfolipidek, mivel az alvadáshoz szükséges faktorokat térben közel hozzák egymáshoz. A szindróma esetén azonban a szervezet téves immunválasza miatt a foszfolipidek ellen un.antifoszfolipid nevű ellenanyagokat termel, melyek a foszfolipidekkel együttesen a vérlemezkékhez kapcsolódnak és fokozzák a vérrögök kialakulásának lehetőségét a vénás és az artériás oldalon egyaránt. Ennek következtében könnyebben felléphet mélyvénás trombózis, szívinfarktus, stroke, de akár a sorozatos vetélés és a koraszülések hátterében is ez állhat - mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.
Fontos tudni, hogy az antifoszfolipid szindróma lehet önálló kórkép is – ekkor elsődleges formájáról beszélünk-, ám előfordulhat, hogy egyéb betegségekhez kapcsolódik- ez a másodlagos forma. Tanulmányok szerint leggyakrabban szisztémás lupus-szal, illetve már reumás, vagy autoimmun betegségekhez társul. Elsődleges fajtája az esetek csupán 5 százalékában fordul elő, így célszerű felkutatni az állapot okait.
Alvadásgátló kezeléssel elkerülheti az újabb tragédia
Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint amennyiben már előfordult önnél trombózis, úgy érdemes vérvizsgálattal kiszűrni a betegség fennállását. Amennyiben bebizonyosodott a diagnózis, úgy személyre szabott alvadásgátló kezelésre van szükség, kis molekulatömegű heparinnal (LMWH), amellyel megakadályozható a vérrögök természetellenes kialakulása. Ezt a bőr alá adott injekciót azonban naponta egyszer a terhesség alatt végig kapnia kell a kismamának!
A véralvadás, vérrögképződés nagy szerepet játszik az ember életében, hiszen nélküle nem megy végbe a sebgyógyulás. A folyamatban nagy jelentőséggel bírnak az úgynevezett foszfolipidek, melyek az alvadási faktorok a térben egymáshoz való közelkerülését segítik elő. Antifoszfolipid szindróma (APS) esetén a szervezet antifoszfolipid nevű ellenanyagokat termel, melyek kapcsolatba lépnek a negatív töltésű foszfolipidekkel, és az érbelhártyához és a vérlemezkékhez kapcsolódva fokozzák a vérrögök kialakulását-tehát növelik a trombózishajlamot mind a vénás, mind az artériás oldalon.
Utolsó kommentek