Az emberek többsége a lábszárfekélyt leggyakrabban a diabétesszel hozza összefüggésbe. A cukorbetegség ugyan fontos kockázati tényezője az állapotnak, ám a lábszáron kitüremkedő kacskaringós visszerek is okozhatják a problémát. Hogy pontosan mik a lábszárfekély veszélyei, és hogy milyen módszerekkel lehet megelőzni, azt dr. Sepa Györgytől, a Trombózisközpont érsebész főorvosától tudtuk meg.

Mi az a lábszárfekély?

A vénás lábszárfekély az alsó végtag elégtelen vénás keringésének következményeként alakulhat ki - vannak ugyanis artériás, vagy keverten artériás és vénás eredetű fekélyek is. Ez általában a belbokánál kialakuló, nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyuló seb. Méretüket tekintve igen változatos képet mutatnak, és a fokozatos szövethiány miatt nem ritka, amikor növekedésnek indulnak.

Általában kis sérülést követően keletkezik, és a vénás keringés károsodása miatt nem mutat megfelelő gyógyhajlamot. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ilyen vénás fekély a  mélyvénás trombózis késői szövődményeként is kialakulhat (poszttrombotikus szindróma).

Mik a veszélyei?

A lábszárfekély nem csupán a bőrbetegség, hiszen amellett, hogy nem nyújt esztétikus látványt, komoly veszélyei vannak, hiszen ez lényegében egy nyílt seb, amin keresztül zöld utat kapnak különböző kórokozók. Éppen ezért ekkor jelentősen megnő a gyulladások (pl. nyirokér gyulladás), az orbánc kialakulásának veszélye, sőt, még trombózist is okozhat, valamint kezeletlen esetben akár amputációra is sor kerülhet miatta- mondja dr. Sepa György, a Trombózisközpont érsebész főorvosa.

Elhanyagolt visszerek növelik a kockázatot

Mivel a lábszárfekély elsősorban vénás keringési rendellenességből fakad, így a visszerek nagy kockázatot jelentenek kialakulására nézve, hiszen ekkor a kitágult erekben vénás pangás keletkezik. És amennyiben a vénás keringés meghibásodik, a salakanyagok nehezebben tudnak elszállítódni, ráadásul a pangás miatt a sejtek, szövetek oxigénellátása is csökken, ami gyulladásokhoz, később pedig fekély kialakulásához vezethet.

Éppen ezért visszeres problémák esetén érdemes még idejében szakemberhez fordulni, aki a probléma súlyosságától függően kompressziós terápiát (II-es típusú kompressziós harisnyával), illetve radiófrekvenciás kezelést/műtétet javasolhat- ez utóbbival akár a meghibásodott fő vénatörzsek is kíméletesen eltüntethetők.

„A termokoaguláció elvén alapuló terápia során egy vékony tűn keresztül alkalmazott nagyfrekvenciájú rezgés (4 MHz) által kiváltott hőhatás roncsolja az erek falát, így azok összezáródnak, majd a bennük lévő vér hirtelen megalvad, sejtjei szétesnek.”- magyarázza a módszer lényegét dr. Sepa György.

 Amennyiben már kialakult a lábszárfekély, úgy nagyon fontos a seb tisztán tartása és a helyi kezelés, ám ebben az esetben is kiemelt jelentőséggel bír a vénás elégtelenség megszüntetése, amit kizárólag kompressziós harisnya viselésével érhetünk el, az állapotromlás megakadályozása céljából.

Az utóbbi időben egyre többször hallani, mikor egy profi sportoló trombózis okozta tüdőembóliában életét veszti. Így sokakban felmerülhet,  hogy azok, akik versenyszerűen sportolnak fokozottabban ki vannak téve a veszélynek? A kérdést prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája válaszolja meg.

Sajnos még nem készült hiteles tanulmány arról, mely egyértelműen kijelentené, hogy a sportolók nagyobb veszélynek vannak kitéve trombózis szempontjából, azonban kétségtelenül vannak náluk olyan dolgok, melyek megnövelik a kockázatát. Ehhez viszont nem árt tisztában lenni, miként is keletkeznek a vérrögök.

A testet számtalan véna és artéria hálózza be, melyen keresztül a vér szétáramlik. Éppen ezért amennyiben a véralvadási folyamatban zavar keletkezik és a trombus –azaz a vérrög-képződés fokozottá válik, úgy az leszakadhat, és a vérkeringéssel fontosabb szervekbe (szív, tüdő, agy) kerülhet, embóliát okozva. Mélyvénás trombózis során leggyakrabban a láb és a medence vénáiban alakulnak ki vérrögök – ritkábban előfordulhat a karban, a végbél-, hüvely-, méh körüli vénákban.

A baj a sportolóknál gyakran az, hogy a figyelmeztető tüneteket összekeverik izomlázzal és könnyebb sérülésekkel- főleg akkor, ha a kevésbé erősek a panaszok. Még ennél is nagyobb baj az, hogy nemcsak a mélyvénás trombózis, hanem az életveszélyes tüdőembóliát is félrediagnosztizálják, mivel a légszomjat és a mellkasi fájdalmat bordafájdalomnak, izomhúzódásnak és különböző légúti problémának gondolják. Pedig a mielőbbi diagnózis igen nagy jelentőséggel bír, hiszen minden perc számít!

Sajnos sokan úgy gondolják, hogy a rendszeres mozgás mentesít a trombózistól, viszont ez csak részben igaz, hiszen valóban csökkenti a sport a vérrögök kialakulásának esélyét, ám vannak olyan tényezők, melyek pedig megnövelik. A versenysportolókat nem szabad összetéveszteni az átlagpolgárral, az ő esetükben a terhelés nagyságrendekkel nagyobb! Ilyen például többek között az, hogy gyakran hosszú utazással jutnak különböző helyszínekre, sokszor a sportolók dehidratáltak, ráadásul különböző sérülések is fokozzák a trombózishajlamot. Amennyiben genetikai rendellenessége is van az illetőnek, úgy a veszély hatványozott.

Sajnos, nincs elég információnk arról, hogy a versenysportolókat szűrik-e a trombofíliára, pedig ezt rendszeresen el kellene végezni, különösen akkor, ha a sportoló felmenői között gyakran volt trombózis. Bármilyen trombofília fennállása esetén a foglalkozás-szerűen gyakorolt versenysportokat nem szabad engedélyezni! Ez sajnos tragikus lehet a sportoló számára, éppen ezért kellene korán, időben elvégezni. Ekkor még tud más foglalkozást választani- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Ahogy már említettük csak kevés tanulmány foglalkozik a sport és a trombózis kapcsolatával, ám azt a tudósoknak már sikerült kideríteniük, hogy az alvadásért felelős VIII-as faktor mennyisége a testmozgással megnő, így elméletileg ez megemelheti a vérrögösödés kockázatát. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy ezzel egy időben a véralvadékokat lebontó folyamatok is aktivizálódnak, ami pedig védelmet nyújt. Ennek ellenére érdemes az alábbi óvintézkedést is tenni, hogy a minimálisra lehessen csökkenteni a trombózis esélyét.

• végeztessen genetikai vizsgálatot, ha volt már a családjában trombózis (vagy ha önnek volt)
• hosszú út során is álljon fel és mozgassa át végtagjait, esetleg hordjon kompressziós harisnyát
• pótolja a mozgás miatti vízveszteséget
• ismerje a trombózis és a tüdőembólia tüneteit, és ne higgye, hogy a profi sportolóknál nem fordulhat elő a probléma

A heparin széles körben elterjedt véralvadásgátló, mely a vérrögök kialakulását, és így az ebből adódó szövődményeket – pl. tüdőembólia- hivatott megelőzni. Bár igen nagy létjogosultsága van a trombózis prevencióban, ennek ellenére alkalmazásával meglepő mellékhatások is jelentkezhetnek. A problémáról és annak kiküszöböléséről prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózisközpont véralvadási specialistáját kérdeztük.

Mire jó a heparin

A heparin és az un. alacsony molekulatömegű heparinok (LMWH-k) széles körben alkalmazott véralvadásgátlók, melyek a szervezet természetes véralvadásgátló molekulájának (antithrombin III-nak és a véralvadásban szereplő anyagok - az X és a thrombin molekula) inaktív komplexbe kötődését gyorsítják meg.  Várandósság idején a legjobb antikoaguláns, hiszen nem jut át a méhlepényen, így nem károsítja a baba egészségét. Előszeretettel alkalmazzák továbbá thromboembóliás esetek megelőzésére, mélyvénás trombózis után, ám használatuk kellemetlen, ugyanis injekcióval bőr alá, vagy vénásan kell adni.

Mellékhatásai lehetnek:

Bár a heparin már régóta használt véralvadásgátló, ám sajnos nem mentes mellékhatásoktól. Ilyen például a heparin indukálta trombocitopénia (alacsony vérlemezkeszám) ami paradox módon trombózist is okozhat!

A heparin indukálta trombocitopéniának (HIT) különböző megjelenési formái vannak. Ez egy különleges ellenanyag által közvetített gyógyszerreakció, melyet fokozott véralvadási állapot kísér. A ma általánosan elfogadottak szerint a heparin az ún. trombocita 4-es faktorhoz kötődik. Ez valójában egy peptid, amivel a heparin egyfajta komplexet képez (PF4), melynek feladata a heparin közömbösítése. (Ez az anyag kis mennyiségben eleve szabadon is kering, de heparin hatására igen sok kerül ki belőle a véráramba). A heparin-PF4 komplex ellen egy antitest képződik és egy ún. immunkomplex alakul ki. Ez részben a vérlemezkék összetapadását okozza, részben pedig alvadást elősegítő anyagok felszabadulását okozza.

Továbbá a termelődött antitest (IgG) az ér belső részén lévő un. endotel sejtekhez is kötődik, és sérülést okozva szintén trombózishoz vezethet - magyarázza prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája, aki hozzátette, hogy a HIT-IgG nem feltétlenül okoz trombocitopeniát, és csak az érintettek pár %-ánál találkozunk átmeneti trombocitaszám csökkenéssel - már ha mérik- de a HIT-esek 30-40%-ában sajnos trombózis fordul elő. Ez mind az artériás, mind a vénás oldalon előfordulhat aszerint, hogy milyen társ-rizikók állnak fenn. Maga a vérlemezkeszám csökkenése elsősorban az ún. késői HIT-ben jelentős – főleg, ha a beteg még korábban heparint is kapott- ám ez általában 4 napon belül megszűnik. Ezért van az ajánlásokban, hogy a heparin és LMWH adás utáni héten kétszer javasolt a vérlemezkeszám ellenőrzése. Súlyosságára jellemző, hogy az esetek 10 %-ában még ma is végtagamputáció lehet szükséges! A már kialakult állapot gyógyszeres kezelése csak szakintézetben, speciális gyógyszerek alkalmazásával lehetséges.

Új típusú orális véralvadásgátlókkal a probléma részben kiküszöbölhető

Látható tehát, hogy a heparin és származékai bár nagy segítséget jelenthetnek, ám veszélyes mellékhatásokkal is járhatnak. Bizonyos hosszú kezelések esetén alternatívát nyújthatnak a 4-6 éve forgalomba került új típusú orális véralvadásgátlók, melyekkel nem csupán az öninjekciózást lehet elkerülni, de a heparin indukálta trombocitopénia-t is, ráadásul alkalmazásukhoz nincs szükség szigorú laboratóriumi kontrollra, így számos előnnyel járnak! Alkalmazásuk előtt természetesen orvosi konzultáció és részletes kivizsgálás szükséges!

A pitvarfibrilláció, vagy más néven pitvarremegés az egyik leggyakoribb szívbetegség, mely a szívritmuszavar egyik formája. A probléma legsúlyosabb veszélye a szíven belüli vérrög-képződés, ami akár halálos kimenetelű is lehet. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája ennek prevenciós kezelését ismerteti.

Mi az a pitvarfibrilláció

A kor előrehaladtával egyre inkább gyakoribbá válnak a szívpanaszok, melyek közül a pitvarfibrilláció fordul elő a legtöbbször. A betegség leírásának hatalmas irodalma van, ám leegyszerűsítve a lényege a szív működési ütemének, ritmusának megváltozása, melynek során a pitvarok percenként 3-400-szor húzódnak össze (ezért remegés a neve). Ehhez társul az, hogy a pitvari ingerületek szabálytalan időközökben tevődnek át a kamrákra és hoznak létre összehúzódást. A pitvarok „remegése” során kiváló alkalom nyílik fali véralvadékok képződésére, amik a kamrákba kerülve igen gyorsan kilökődnek a perifériára és az anatómiai okok miatt elsősorban az agyi artériákban kötnek ki. Ezeket elzárva alakul ki a stroke, vagy gutaütés.

Hátterében leggyakrabban magasvérnyomás betegség, pajzsmirigy túlműködés, illetve veleszületett szívbetegség vagy a szívbillentyűk betegsége áll, ám előfordulhat, hogy a vizsgálatok során semmilyen mögöttes okra nem derül fény.

A problémára általában szabálytalan szívverés, légszomj, szédülés és mellkasi fájdalom hívja fel a figyelmet, viszont –bár elég gyakran- megeshet, hogy tünetmentes, és csak egy orvosi vizsgálat során derül fény a betegségre. Viszont, ha már kialakul az agyi károsodás, akkor már nagy baj van - teszi hozzá a professzor.

Fokozott trombózis-kockázat

Mivel ez az állapot pedig igencsak kedvez a vérrögök kialakulásának, ez nagyon veszélyes, mivel a keletkezett trombus a vérárammal elsodródhat, thromboembóliás esetet, leggyakrabban agyembóliát, stroke-ot okozva, mivel az elszabadult vérrög elzárhatja az erekben a véráramlás útját- magyarázza prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Fontos a megelőzés

Pitvarfibrilláció kezelésének fontos részét képezi az antikoaguláns, azaz a véralvadásgátló terápia, hogy el lehessen kerülni a veszélyes szövődményeket. Erre a célra K-vitamin antagonisták, illetve az új típusú orális véralvadásgátlók (NOAC) szolgálnak. Az aszpirin hatása elég vitatott.  Tanulmányok szerint bár mindegyik gyógyszercsalád használatával csökkenteni  lehet a vérrögösödés kockázatát valamennyire, ám ez utóbbiak kevesebb melléhatással rendelkeznek és alkalmazásuk is lényegesen egyszerűbb, hiszen nem szükséges hozzá a folyamatos monitorozás. (Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy sajnos a leggondosabb kezelés mellett is 1-2 %-ban előfordulhat a stroke).

Természetesen, hogy melyik készítmény és milyen dózisban az ideális a beteg számára, azt megelőző vizsgálatok és az illető kora, neme, testsúlya, egyéb betegségei alapján döntik el.

Nemrégiben piacra dobták az új típusú orális véralvadásgátló készítményeket (NOAC) , melyek sikeresen átmentek a teszten, így bátran kijelenthetjük, valóban van helyük a trombózis prevenciójában. A Stroke magazinban megjelent tanulmány külön elismeréssel adózik a rivaroxaban készítményeknek, és prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint ezek az új gyógyszerek új kapukat nyitnak meg a trombózisos betegek számára.

Mikor van szükség véralvadásgátló terápiára?

Véralvadásgátló készítményekkel a vér alvadékonyságát csökkentjük, így a trombózis profilaxis fő alappillérei. Segítségükkel megelőzhető a vérrögök kialakulása, méghozzá úgy, hogy az alvadási folyamatban lévő faktorok, enzimek és más anyagok működését gátolják.

Régebben a kumarinok és a heparin képezték az antikoaguláns terápia alapját. A kumarinok a véralvadási faktorok képződéséhez szükséges K-vitamin –kört bontják meg, gátolják, míg heparinokkal a szervezet természetes véralvadásgátló molekuláit katalizálják, azok hatását fokozzák, és a véralvadásban szereplő anyagok aktivitását gátolják- mondja prof. Blaskó György,  a Trombózisközpont véralvadási specialistája a kérdést nagyon leegyszerűsítve,.

Az új típusú véralvadásgátlók (NOAC) 4-6 éve jelentek meg, és az aktívált Xa-faktor (rivaroxaban, apixaban edoxaban) illetve a thrombin  (dabigatran) működését gátolják. Ide tartozik többek között a rivaroxaban, melyről igen elismerően nyilatkozott a Stroke magazin. Előzetes adatok szerint ugyanis remek alternatívája lehet a K-vitamin antagonistáknak, így az agyi vénás trombózis hatásos prevenciós kezeléseként került be a köztudatba, ráadásul kevesebb mellékhatással –vérzéses panasszal- is lehet számolni.

Az új orális véralvadásgátlók előnyei

Fokozott trombózishajlam esetén, trombózis után, valamint bizonyos műtétek után (pl. protézis) a betegeknek otthonukban is kénytelenek antikoaguláns terápiában részesülniük, ám ez az esetek többségében eleinte heparin bőr alá történő injektálásával történik. Az új készítmények viszont szájon át szedhetőek, így semmilyen kellemetlenséget nem okoznak, ráadásul a ritkán fellépő heparin indukálta vérlemezkehiány is elkerülhető. További előnyük, hogy szedésükkor nincs szükség folyamatos véralvadási paraméterek ellenőrzésére, így jelentősen megkönnyítik a betegek és az orvosok dolgát is. Ráadásul a mellékhatás-, és gyógyszerkölcsönhatás-, ételkölcsönhatás-profiluk is sokkal kedvezőbb.