trombozis

  A visszérgyulladás nagyon gyakori probléma, elsősorban azoknak a körében, akik kitüremkedő, kanyargós visszértágulatokkal küzdenek. Maga a varikozitás már eleve megnöveli a mélyvénás trombózis kialakulásának esélyét, ám ha az illetőnél visszérgyulladás jött létre, úgy a veszély megsokszorozódik. Hogy miként lehet elkerülni az állapotból fakadó komolyabb problémákat, arról Prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózisközpont véralvadási specialistáját kérdeztük.

A vénák szerepe, fontossága

A visszerek –azaz a vénák- az oxigénben szegény és széndioxidban gazdag vér szállítására szolgálnak. Felépítésük igen hasonló az artériákhoz, ám lényeges különbség, hogy a vénák fala vékonyabb, sokkal kevesebb simaizmot tartalmaz, így tágulásra képesek. A vér áramlása lényegesen lassúbb bennük, mint az artériákban, így könnyen pangás alakulhat ki, annak ellenére, hogy bizonyos vénákban - például a végtagokban lévőkben- billentyűk találhatóak, melyek a vér visszaáramlását hivatottak megakadályozni. Sajnos a lakosság nagy része vénás keringési elégtelenségben szenved, mely során a vénás nyomás megnő. Ennek persze különböző fokozatai vannak. Ez számtalan problémát okoz, hiszen nem csak komoly fájdalmakkal járhat, hanem veszélyes szövődményeket is eredményezhet- pl. visszérgyulladást, mélyvénás trombózist.

Röviden a visszérgyulladásról

Amennyiben a vénabillentyűk meghibásodnak, úgy a vénafal károsodik, kitágul és pangás alakul ki, továbbá gyulladás lép fel. Az állapot során a gyulladt érszakaszban trombózis jöhet létre (fontos megjegyezni, hogy a felszíni vénák trombózisa nem egyenlő mélyvénás trombózissal). A tünetek jellegzetesek: a visszértágulatok kemény, fájdalmas csomókká, vagy kötegekké válnak, amik a leggyengébb érintésre is fájdalmasak. Felettük a bőr meleg, forró és piros. Ehhez olykor láz, levertség, hidegrázás is társulhat.

Mélyvénás trombózishoz is vezethet

A visszérgyulladás bár önmagában ártalmatlan probléma –eltekintve a fájdalomtól-, ám nagy gondot okozhat, ha átterjed a mélyebb vénákra is. A gyulladás csökkentése un. nem-szteroid gyulladásgátlókkal könnyen megoldható, az esetek többségében alvadásgátló kezelés nem szükséges. Az itt kialakult vérrögök vagy azok egy része rossz esetben leszakadhat, és a véráramba kerülve életveszélyes tüdőembóliát is okozhat, éppen ezért a visszérgyulladást érdemes komolyan venni. Sok folyadék fogyasztásával, főleg mozgással (séta úszás, kirándulás stb.) és kompressziós harisnyával kialakulásának esélye lényegesen csökkenthető. Fontos azonban tudni, ha az illetőnek bizonyított trombofíliája (fokozott trombózishajlam) van, úgy szükség lehet véralvadásgátló terápiára is, ám ennek eldöntése szakorvosi feladat.

Az utóbbi időben egyre többször hallani, mikor egy profi sportoló trombózis okozta tüdőembóliában életét veszti. Így sokakban felmerülhet,  hogy azok, akik versenyszerűen sportolnak fokozottabban ki vannak téve a veszélynek? A kérdést prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája válaszolja meg.

Sajnos még nem készült hiteles tanulmány arról, mely egyértelműen kijelentené, hogy a sportolók nagyobb veszélynek vannak kitéve trombózis szempontjából, azonban kétségtelenül vannak náluk olyan dolgok, melyek megnövelik a kockázatát. Ehhez viszont nem árt tisztában lenni, miként is keletkeznek a vérrögök.

A testet számtalan véna és artéria hálózza be, melyen keresztül a vér szétáramlik. Éppen ezért amennyiben a véralvadási folyamatban zavar keletkezik és a trombus –azaz a vérrög-képződés fokozottá válik, úgy az leszakadhat, és a vérkeringéssel fontosabb szervekbe (szív, tüdő, agy) kerülhet, embóliát okozva. Mélyvénás trombózis során leggyakrabban a láb és a medence vénáiban alakulnak ki vérrögök – ritkábban előfordulhat a karban, a végbél-, hüvely-, méh körüli vénákban.

A baj a sportolóknál gyakran az, hogy a figyelmeztető tüneteket összekeverik izomlázzal és könnyebb sérülésekkel- főleg akkor, ha a kevésbé erősek a panaszok. Még ennél is nagyobb baj az, hogy nemcsak a mélyvénás trombózis, hanem az életveszélyes tüdőembóliát is félrediagnosztizálják, mivel a légszomjat és a mellkasi fájdalmat bordafájdalomnak, izomhúzódásnak és különböző légúti problémának gondolják. Pedig a mielőbbi diagnózis igen nagy jelentőséggel bír, hiszen minden perc számít!

Sajnos sokan úgy gondolják, hogy a rendszeres mozgás mentesít a trombózistól, viszont ez csak részben igaz, hiszen valóban csökkenti a sport a vérrögök kialakulásának esélyét, ám vannak olyan tényezők, melyek pedig megnövelik. A versenysportolókat nem szabad összetéveszteni az átlagpolgárral, az ő esetükben a terhelés nagyságrendekkel nagyobb! Ilyen például többek között az, hogy gyakran hosszú utazással jutnak különböző helyszínekre, sokszor a sportolók dehidratáltak, ráadásul különböző sérülések is fokozzák a trombózishajlamot. Amennyiben genetikai rendellenessége is van az illetőnek, úgy a veszély hatványozott.

Sajnos, nincs elég információnk arról, hogy a versenysportolókat szűrik-e a trombofíliára, pedig ezt rendszeresen el kellene végezni, különösen akkor, ha a sportoló felmenői között gyakran volt trombózis. Bármilyen trombofília fennállása esetén a foglalkozás-szerűen gyakorolt versenysportokat nem szabad engedélyezni! Ez sajnos tragikus lehet a sportoló számára, éppen ezért kellene korán, időben elvégezni. Ekkor még tud más foglalkozást választani- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Ahogy már említettük csak kevés tanulmány foglalkozik a sport és a trombózis kapcsolatával, ám azt a tudósoknak már sikerült kideríteniük, hogy az alvadásért felelős VIII-as faktor mennyisége a testmozgással megnő, így elméletileg ez megemelheti a vérrögösödés kockázatát. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy ezzel egy időben a véralvadékokat lebontó folyamatok is aktivizálódnak, ami pedig védelmet nyújt. Ennek ellenére érdemes az alábbi óvintézkedést is tenni, hogy a minimálisra lehessen csökkenteni a trombózis esélyét.

• végeztessen genetikai vizsgálatot, ha volt már a családjában trombózis (vagy ha önnek volt)
• hosszú út során is álljon fel és mozgassa át végtagjait, esetleg hordjon kompressziós harisnyát
• pótolja a mozgás miatti vízveszteséget
• ismerje a trombózis és a tüdőembólia tüneteit, és ne higgye, hogy a profi sportolóknál nem fordulhat elő a probléma

A pitvarfibrilláció, vagy más néven pitvarremegés az egyik leggyakoribb szívbetegség, mely a szívritmuszavar egyik formája. A probléma legsúlyosabb veszélye a szíven belüli vérrög-képződés, ami akár halálos kimenetelű is lehet. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája ennek prevenciós kezelését ismerteti.

Mi az a pitvarfibrilláció

A kor előrehaladtával egyre inkább gyakoribbá válnak a szívpanaszok, melyek közül a pitvarfibrilláció fordul elő a legtöbbször. A betegség leírásának hatalmas irodalma van, ám leegyszerűsítve a lényege a szív működési ütemének, ritmusának megváltozása, melynek során a pitvarok percenként 3-400-szor húzódnak össze (ezért remegés a neve). Ehhez társul az, hogy a pitvari ingerületek szabálytalan időközökben tevődnek át a kamrákra és hoznak létre összehúzódást. A pitvarok „remegése” során kiváló alkalom nyílik fali véralvadékok képződésére, amik a kamrákba kerülve igen gyorsan kilökődnek a perifériára és az anatómiai okok miatt elsősorban az agyi artériákban kötnek ki. Ezeket elzárva alakul ki a stroke, vagy gutaütés.

Hátterében leggyakrabban magasvérnyomás betegség, pajzsmirigy túlműködés, illetve veleszületett szívbetegség vagy a szívbillentyűk betegsége áll, ám előfordulhat, hogy a vizsgálatok során semmilyen mögöttes okra nem derül fény.

A problémára általában szabálytalan szívverés, légszomj, szédülés és mellkasi fájdalom hívja fel a figyelmet, viszont –bár elég gyakran- megeshet, hogy tünetmentes, és csak egy orvosi vizsgálat során derül fény a betegségre. Viszont, ha már kialakul az agyi károsodás, akkor már nagy baj van - teszi hozzá a professzor.

Fokozott trombózis-kockázat

Mivel ez az állapot pedig igencsak kedvez a vérrögök kialakulásának, ez nagyon veszélyes, mivel a keletkezett trombus a vérárammal elsodródhat, thromboembóliás esetet, leggyakrabban agyembóliát, stroke-ot okozva, mivel az elszabadult vérrög elzárhatja az erekben a véráramlás útját- magyarázza prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Fontos a megelőzés

Pitvarfibrilláció kezelésének fontos részét képezi az antikoaguláns, azaz a véralvadásgátló terápia, hogy el lehessen kerülni a veszélyes szövődményeket. Erre a célra K-vitamin antagonisták, illetve az új típusú orális véralvadásgátlók (NOAC) szolgálnak. Az aszpirin hatása elég vitatott.  Tanulmányok szerint bár mindegyik gyógyszercsalád használatával csökkenteni  lehet a vérrögösödés kockázatát valamennyire, ám ez utóbbiak kevesebb melléhatással rendelkeznek és alkalmazásuk is lényegesen egyszerűbb, hiszen nem szükséges hozzá a folyamatos monitorozás. (Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy sajnos a leggondosabb kezelés mellett is 1-2 %-ban előfordulhat a stroke).

Természetesen, hogy melyik készítmény és milyen dózisban az ideális a beteg számára, azt megelőző vizsgálatok és az illető kora, neme, testsúlya, egyéb betegségei alapján döntik el.

Nemrégiben piacra dobták az új típusú orális véralvadásgátló készítményeket (NOAC) , melyek sikeresen átmentek a teszten, így bátran kijelenthetjük, valóban van helyük a trombózis prevenciójában. A Stroke magazinban megjelent tanulmány külön elismeréssel adózik a rivaroxaban készítményeknek, és prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint ezek az új gyógyszerek új kapukat nyitnak meg a trombózisos betegek számára.

Mikor van szükség véralvadásgátló terápiára?

Véralvadásgátló készítményekkel a vér alvadékonyságát csökkentjük, így a trombózis profilaxis fő alappillérei. Segítségükkel megelőzhető a vérrögök kialakulása, méghozzá úgy, hogy az alvadási folyamatban lévő faktorok, enzimek és más anyagok működését gátolják.

Régebben a kumarinok és a heparin képezték az antikoaguláns terápia alapját. A kumarinok a véralvadási faktorok képződéséhez szükséges K-vitamin –kört bontják meg, gátolják, míg heparinokkal a szervezet természetes véralvadásgátló molekuláit katalizálják, azok hatását fokozzák, és a véralvadásban szereplő anyagok aktivitását gátolják- mondja prof. Blaskó György,  a Trombózisközpont véralvadási specialistája a kérdést nagyon leegyszerűsítve,.

Az új típusú véralvadásgátlók (NOAC) 4-6 éve jelentek meg, és az aktívált Xa-faktor (rivaroxaban, apixaban edoxaban) illetve a thrombin  (dabigatran) működését gátolják. Ide tartozik többek között a rivaroxaban, melyről igen elismerően nyilatkozott a Stroke magazin. Előzetes adatok szerint ugyanis remek alternatívája lehet a K-vitamin antagonistáknak, így az agyi vénás trombózis hatásos prevenciós kezeléseként került be a köztudatba, ráadásul kevesebb mellékhatással –vérzéses panasszal- is lehet számolni.

Az új orális véralvadásgátlók előnyei

Fokozott trombózishajlam esetén, trombózis után, valamint bizonyos műtétek után (pl. protézis) a betegeknek otthonukban is kénytelenek antikoaguláns terápiában részesülniük, ám ez az esetek többségében eleinte heparin bőr alá történő injektálásával történik. Az új készítmények viszont szájon át szedhetőek, így semmilyen kellemetlenséget nem okoznak, ráadásul a ritkán fellépő heparin indukálta vérlemezkehiány is elkerülhető. További előnyük, hogy szedésükkor nincs szükség folyamatos véralvadási paraméterek ellenőrzésére, így jelentősen megkönnyítik a betegek és az orvosok dolgát is. Ráadásul a mellékhatás-, és gyógyszerkölcsönhatás-, ételkölcsönhatás-profiluk is sokkal kedvezőbb.