trombozis

Azok, akik már átestek trombózison, vagy esetleg nagyobb a trombózishajlamuk (trombofília), gyakran hosszan véralvadásgátló kezelésben részesülnek. Ennek hatására a vérrögösödés kockázata lényegesen csökken, ám felvetődhet a kérdés, mi a teendő abban az esetben, amikor a kezelés alatt álló személyre műtét vár. A kérdésre prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája ad választ.

Ezért van szükség véralvadásgátló kezelésre

A trombózis egy életveszélyes állapot, így megnövekedett rizikó esetén megelőző – profilaxis-kezelésben részesül a beteg. Ennek hatására a közhiedelemmel ellentétben nem lesz hígabb a vér, hanem annak alvadékonysága csökken, meggátolva a túlzott vérrögösödést. Ez több módon érhető el, így több fajta készítmény is van forgalomban (pl. kumarin származékok, heparin, új típusú –NOAC- véralvadásgátlók). Bármelyik kezelésben is részesül a beteg, az antikoaguláns terápia hossza az egyéni rizikó függvénye és számos tényezőtől függhet (nehezen lehetne mindent egy kaptafára húzni), ám nem ritka, amikor az illető élete végéig véralvadásgátló kezelésben kell részesüljön, hogy elkerülhető legyen egy további trombotikus esemény.

Műtét miatt megnövekedett rizikó

A trombózist több ok is kiválthatja, pl. genetikai hajlam, tartós immobilizáció (pl. gipsz), terhesség, daganatok, illetve különböző invazív eljárások, műtét. Éppen ezért a gyakorlatban bevett szokás, miszerint bizonyos műtétek után – pl. csípőprotéziskor- az illető megelőző, prevenciós kezelésben részesül. Igenám, de mi van akkor, ha a beavatkozásra váró már eleve véralvadásgátló készítményeket szed? Hiszen mivel így csökken a vér alvadékonysága, ezért nem növekszik meg a műtét alatti vérzés mértéke? A korábban szájon át szedett alvadásgátlókat a műtét előtt és után mindenképpen alacsony molekulatömegű, bőr alá adott heparinra kell lecserélni. Meghatározott időtartam után vissza lehet állni a szájon át történő kezelésre.

Mikor lehet elhagyni a véralvadásgátlót?

Sajnos nincs egységes szabály arra vonatkozóan, hogy mikor kell elhagyni az antikoaguláns terápiát –vagy egyáltalán el kell-e hagyni-, hiszen hogy mi a teendő, azt sok tényező befolyásolja. Ilyen például:

• trombózis rizikójának mértéke
• az illető életkora, INR értéke, betegségei
• utolsó trombotikus eset ideje
• műtét nagysága
• alkalmazott gyógyszeres kezelés fajtája

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája azt tanácsolja, ilyen esetben mindenképp konzultáljon szakértő kezelőorvosával, aki meg tudja határozni, mi lenne a legmegfelelőbb az illető számára. Az egyéni rizikó felmérése után a szakember eldönti, hogy tanácsos-e a műtétet megelőző napokban elhagyni/lecserélni a véralvadásgátló gyógyszert, csökkenteni a mennyiségét, esetleg ajánlott-e más készítményre áttérni. Általában  mindenféle műtétet el lehet végezni a megelőző dózisú alacsony molekulatömegű heparinok védelmében, az egyéni különbségek csak abban vannak, hogy a műtét előtt mit kapott a beteg (eszerint kell a lecserélés időpontján változtatni) és milyen a műtét utáni rizikóállapota (ez határozza meg az LMWH kezelés időtartamát és a visszatérés időpontját a korábbi kezelésre). Ez mind az alvadásgátlók, mind a vérlemezke aggregáció gátlók szedésére egyformán vonatkozik!

Napjainkban egyre inkább nagyobb figyelmet kap a trombózis és annak megelőzése, kezelése. Ez nem is csoda, hiszen évről évre nő a halálos esetek száma, mely elsősorban a fogamzásgátló tabletták elterjedésének és a nem megfelelő életmódnak köszönhető. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája éppen ezért a trombózis rizikóbecslésére hívja fel a figyelmet.

Miért veszélyes a trombózis?

A mélyvénás trombózis egy olyan fokozott véralvadással járó állapot, amikor a keletkezett vérrög elzárja a vénában keringő vér útját.

Normál véralvadás során sérülés esetén a prothrombinból trombin nevű enzim keletkezik, ami a vérben található fibrinogént oldhatatlan fibrinné alakítja. Ez lerakódik az érfal belsejében, ott megkeményedik, és egyfajta dugót képez, hogy elkerülhető legyen a nagyobb vérvesztés. Sajnos előfordulhat, hogy a folyamatban olyan zavar keletkezik, ami fokozza a véralvadást, és ekkor trombózis jön létre. Ez önmagában még nem egy életveszélyes állapot, ám könnyen előfordulhat, hogy a keletkezett vérrög, vagy annak egy darabja leszakad, a véráramba kerül, majd a tüdőbe jutva embóliát okoz, és ez akár halálos kimenetelű is lehet- figyelmeztet prof. Blaskó György.

Mik fokozzák a trombóziskészséget?

Genetika: a genetika jelentősen befolyásolja az illető trombózishajlamát. Amennyiben valakinek a családjában előfordult már trombózis, úgy van esély arra, hogy az illető is hordozza a betegséget. A leggyakoribb genetikai eltérés az az MTHFR mutáció, az alvadási rendszer V faktorának un. Leiden mutációja, alacsony Protein S/Protein C, illetve a kevés, vagy rosszul működő antitrombin.

Betegség: a trombózishajlam jelentősen megnő, amennyiben az illető bizonyos betegségekben szenved. Ilyen például a szívelégtelenség, hiszen ekkor a véráramlás lelassulhat, ami pangáshoz vezethet. Emellett vannak olyan daganatok, melyek vérrögösödéshez vezethetnek, mivel egyrészt véralvadást aktiváló anyagok termelődését fokozhatják, másrészt nyomást gyakorolhatnak a vénákra. Hogy van-e szükség daganat esetén megelőző, prevenciós terápiára, az egyéni elbírálást igényel!

Életmód: életmóddal nem csak csökkenthető a trombózis esélye, de fokozható is. A túlsúly, a kevés folyadékfogyasztás, a mozgáshiány, mind fokozzák a trombózishajlamot, hiszen pangáshoz, az erek állapotának romlásához és a vér „besűrűsödéséhez” vezethetnek.

Gyógyszerek: a gyógyszerek közül elsősorban a fogamzásgátló tablettákat kell megemlíteni, melyek hormontartalmuknál fogva vérrögök kialakulásához vezethetnek. Ugyanakkor a daganatos betegek által szedett gyógyszerek között is olyan, ami elősegítheti a trombózist.

Terhesség: szintén a hormonok a felelősek a terhesség során fokozott trombózishajlamnak, melyhez hozzájárul az is, hogy a növekvő magzat nyomást gyakorol a medence vénáira. A terhesség tehát már önmagában egy jelentős rizikófaktor, és ha ezen kívül még pluszban más hajlamosító tényezők is jelen vannak, a trombózis esélye megsokszorozódik.

Rizikóbecsléssel a veszély elkerülése érdekében

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint mint az összes betegségnél, a trombózisnál is lényeges szerepet tölt be a megelőzés, így nem árt ha az illető tisztában van azzal, mekkora az esélye egy esetleges trombózisra. A rizikóbecsléshez a családi anamnézis, az életmód orvosi felmérése és megítélése, valamint a korábbi/jelenlegi betegségek figyelembevétele szükséges. Ezeken túl genetikai teszt és részletes labor vizsgálatokkal ismeretében mérhető fel a trombózis esélye. Természetesen fokozott rizikó esetén a betegnek személyre szabott gyógyszeres terápia javasolt, melyet életmódorvoslás egészíthet ki, minimálisra csökkentve ezzel a vérrögök kialakulásának kockázatát.

Kiknek javasolt a trombózis rizikóbecslés?

• családban történt trombotikus esemény
• fogamzásgátló tabletta szedését megelőzően
• korábbi trombózis fiatal korban

A mélyvénás trombózis egy életveszélyes állapot, és ha egyszer már valakinél bekövetkezett, nagy esélye van arra, hogy megismétlődjön. Ennek megelőzése céljából a beteg véralvadásgátló terápiában részesül. Prof. Blaskó Györgytől, a Trombózisközpont véralvadási specialistájától megtudhatjuk, hogy mennyi ideig ajánlott szedni a gyógyszert, és az mennyi eséllyel véd egy újabb trombózistól.

A véralvadásgátló életet menthet

A mélyvénás trombózis kezelése két részből áll: egyrészt az akut helyzet elhárításából – ez kórházi kezelést igényel-, és csak ezután következik a tartós-megelőző, profilaktikus - kezelés. Ez utóbbinál a cél az újabb vérrög kialakulásának megelőzése, ami különböző véralvadásgátlókkal érhető el. Attól függően, hogy melyik típusról van szó, hatásmechanizmusok eltérő lehet. Vannak, melyek például a véralvadási faktorok bioszintéziséhez szükséges K-vitamin hatását gátolják (kumarinszármazékok), de olyanok is, amik az aktív alvadási faktorokat közömbösítő molekulákat aktiválják, (heparin). És végül vannak a legújabb, egye aktív alvadási faktorokat közvetlenül gátló gyógyszerek (dabigatran rivaroxaban, apixaban). Az, hogy kinek melyik típust kell szedni, nagy tudományos konferenciákon alakul ki konszenzussal és ezek kerülnek be a nemzetközi útmutatókba (guideline-okba), a beteg állapotától függően. A megfelelően beállított kezelés trombózis után, illetve fokozott trombózishajlam esetén tehát elengedhetetlen a további problémák megelőzése céljából, és tanulmányok szerint az eseteknek csupán 2 százalékában következik be trombózis a véralvadásgátló terápia ellenére.

Nem mindegy, ki meddig szedi

Bár nem ritka, amikor az illető kénytelen élete végéig véralvadásgátlón élni, ám szerencsésebb esetekben viszonylag hamar le lehet állni a gyógyszerrel- természetesen orvosi javallatra.

Azt, hogy pontosan meddig kell szedni az adott készítményt, nehéz megmondani, hiszen az sok mindentől függ. Befolyásolja többek között az, hogy van-e a betegnek genetikai hajlama a trombózisra, vannak-e szövődményei, milyen életmódot folytat, vannak-e más betegségei, stb. Sajnos általánosságban elterjedt tévhit, hogy a rizikófaktorok összeadódnak, pedig az igazság, hogy felszorozzák egymást, így igen ritka, amikor csupán fél-egy évig kell a betegnek véralvadásgátlót alkalmaznia- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Vannak ugyan általános, konkrét szabályok a véralvadásgátlók szedésének időtartamára vonatkozóan, de fontos kiemelnünk, hogy minden, a kezelést módosító/felfüggesztő/abbahagyó döntés előtt a betegnél kötelező az egyéni rizikófelmérés, mert csak ennek alapján szabad ilyen döntést meghozni! Ez azért is fontos, mert egy rosszul beállított terápia többet árt, mint használ, így nagy problémákat okozhat.

Családalapításra a legtöbben tudatosan készülnek, és ez a véralvadásgátló készítményeket szedő nők esetében fokozott jelentőséggel bír, hiszen az addigi kezelés változtatását teszi szükségessé az, ha az illető családbővítésre adja a fejét. Dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosnője felhívja a figyelmet arra, hogy mire kell ügyelnie a betegnek, ha véralvadásgátló terápia mellett teherbe szeretne esni.

A véralvadásgátlók szerepe

A véralvadásgátlók szerepe az érelzáródást okozó vérrögök kialakulásának megakadályozására szolgál, így a trombózis prevenciós kezelés alappillére.  Hatásmódjuk alapján 3 nagy csoportra lehet őket osztani:

Kumarinok: ezek a készítmények a véralvadási faktorok képződéséhez szükséges K-vitamin hatását gátolják. A K-vitamin ugyanis a prothrombin és még néhány véralvadásban szereplő fehérje termelődésében játszik fontos szerepet.

Heparin típusú készítmények: a vénába adható heparinnal és a bőr alá adható rövid láncú heparinokkal /LMWH/ a szervezet természetes véralvadásgátló molekuláinak – antithrombin III- fokozott aktiválásával hat, és a véralvadásban szereplő anyagok - az X és a thrombin molekula- aktivitását indirekt módon gátolja

Xa-faktor és a  thrombin (IIa) hatását direkt módon gátló gyógyszerek: 4-6 éve kerültek forgalomba. Ezeket új típusú szájon át szedhető véralvadásgátlóknak nevezzük (NOAC).

Véralvadásgátlók és gyerekvállalás

Annak ellenére, hogy terhesség és gyermekágy ideje alatt fokozódik a trombóziskészség, azok is bátran vállalhatnak gyereket, akiknek volt már trombózisuk, illetve szerzett, vagy öröklött trombózishajlamuk van, és emiatt véralvadásgátló kezelésben részesülnek. Természetesen a véralvadásgátlásra a várandósság során is szükség van, viszont nem mindegy, milyen készítményeket használ a beteg. Ugyanis vannak olyan gyógyszerek – a kumarin származékok és az új típusú készítmények-, melyek átjutnak a méhlepényen, és a magzat egészségét, csontfejlődését veszélyeztethetik (főleg a 8-11.hétben). Így, tehát nagyon fontos, hogy még idejében tájékoztassa orvosát a gyermekvállalás szándékáról, hiszen ha az illető úgy szedi véralvadásgátló tablettáját, hogy közben már állapotos, akkor esetleg a terhesség megszakítása is indokolt lehet. - figyelmeztet dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosnője.

Természetesen amennyiben betartja orvosa utasításait, akkor biztonsággal vállalhat gyereket és félelem nélkül élvezheti a várandósság minden pillanatát. Ilyenkor az orvos LMWH injekció alkalmazását írja elő, melyet a kismamának a szülés után még minimum 6 hétig a hasába kell adnia magának (a szülés után 12 órával szokás újra beadni az alvadás gátló injekciót) A szülés megindulásakor tájékoztatni kell az orvost, hogy mikor adta be utoljára magának az injekciót! Az  LMWH biztonságos mind a babára, mind az anyára nézve, ezért alkalmazzák terhességben a trombózis megelőzésére. Fontos hangsúlyozni, hogy a kismama állapotának folyamatos monitorozása elengedhetetlen, így rendszeres orvos-beteg konzultáció szükséges a várandósság során!

Azoknak, akik véralvadásgátló kezelésre szorulnak, egy olyan általános beavatkozás, mint egy fogorvosi kezelés is nagy körültekintést igényel. Ez az új típusú véralvadásgátlókkal sincs másképp, hiszen előfordulhat, hogy a beavatkozás előtt a gyógyszer felfüggesztése javasolt. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája a fogászati kezelés előtti tennivalókra hívja fel figyelmet.

Forgalomban az új típusú véralvadásgátlók

A mélyvénás trombózis utáni bevált kezelési forma a véralvadásgátló, azaz antikoaguláns kezelés, amivel gátoljuk az alvadási folyamatokat. Az elmúlt 4-6 évben új típusú gyógyszerek  (NOAC) kerültek forgalomba, melyek használata egyszerűbb, és bizonyos szempontokból biztonságosabb, így további segítséget nyújtanak a pitvarfibrilláció, trombózis, stroke és tüdőembólia megelőzése céljából. Fontos tudni, hogy –akárcsak a régebbi készítményeknél- a több-kevesebb vérzéssel járó beavatkozások előtt alkalmazásuk nagy körültekintést igényel a nagyobb vérvesztés elkerülése céljából.- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Maradjon, vagy hagyjuk el?

Mielőtt bármiféle beavatkozásra sor kerülne, fontos, hogy a véralvadásgátlót szedő beteg mindenképp konzultáljon kezelőorvosával, mivel más-más a teendő különböző véralvadásgátló szerek esetén. Továbbá az sem mindegy, hogy milyen fogászati/szájsebészeti terápia előtt áll is illető.

Nem feltétlen indokolt a véralvadásgátló kezelés felfüggesztése az egy-gyökerű (esetleg már laza) fog kihúzása, fog körüli kisebb műtét, fogkő eltávolítás esetén.

A véralvadásgátló kezelés felfüggesztése indokolt viszont általánosságban a vágással járó, testbe hatoló eljárásoknál, azaz gyökérkezelés, biopszia, kisebb sebészeti műtétek, nagyőrlő húzása, íny alatti fogkőeltávolítás, illetve az injekcióadás esetében, mint helyi érzéstelenítés, alsó fogmedri blokád, állkapcsi blokád esetében.

Intézeti ellátást igényelhetnek azok a páciensek, akik tartósan véralvadásgátló kezelés alatt állnak, más, súlyos betegségük (pl. vesebetegség) van, illetve vérlemezke-összecsapódást gátló készítményt is szednek.

Ezekre figyeljen, ha új típusú véralvadásgátlót szed

Az új típusú véralvadásgátlóknak még nincs forgalomban ellenanyaga, mely semlegesíthetné őket. Általánosságban elmondható, hogy fogászati/szájsebészeti beavatkozás előtt 2-3 nappal érdemes felfüggeszteni szedésüket - ám ez csakis előzetes, minden gyógyszerre egyenként vonatkozó tájékozódás után valósítható meg- hívja fel a figyelmet prof. Blaskó György.

Forrás: Trombózisközpont