trombozis

A mélyvénás trombózis egy életveszélyes állapot, és ha egyszer már valakinél bekövetkezett, nagy esélye van arra, hogy megismétlődjön. Ennek megelőzése céljából a beteg véralvadásgátló terápiában részesül. Prof. Blaskó Györgytől, a Trombózisközpont véralvadási specialistájától megtudhatjuk, hogy mennyi ideig ajánlott szedni a gyógyszert, és az mennyi eséllyel véd egy újabb trombózistól.

A véralvadásgátló életet menthet

A mélyvénás trombózis kezelése két részből áll: egyrészt az akut helyzet elhárításából – ez kórházi kezelést igényel-, és csak ezután következik a tartós-megelőző, profilaktikus - kezelés. Ez utóbbinál a cél az újabb vérrög kialakulásának megelőzése, ami különböző véralvadásgátlókkal érhető el. Attól függően, hogy melyik típusról van szó, hatásmechanizmusok eltérő lehet. Vannak, melyek például a véralvadási faktorok bioszintéziséhez szükséges K-vitamin hatását gátolják (kumarinszármazékok), de olyanok is, amik az aktív alvadási faktorokat közömbösítő molekulákat aktiválják, (heparin). És végül vannak a legújabb, egye aktív alvadási faktorokat közvetlenül gátló gyógyszerek (dabigatran rivaroxaban, apixaban). Az, hogy kinek melyik típust kell szedni, nagy tudományos konferenciákon alakul ki konszenzussal és ezek kerülnek be a nemzetközi útmutatókba (guideline-okba), a beteg állapotától függően. A megfelelően beállított kezelés trombózis után, illetve fokozott trombózishajlam esetén tehát elengedhetetlen a további problémák megelőzése céljából, és tanulmányok szerint az eseteknek csupán 2 százalékában következik be trombózis a véralvadásgátló terápia ellenére.

Nem mindegy, ki meddig szedi

Bár nem ritka, amikor az illető kénytelen élete végéig véralvadásgátlón élni, ám szerencsésebb esetekben viszonylag hamar le lehet állni a gyógyszerrel- természetesen orvosi javallatra.

Azt, hogy pontosan meddig kell szedni az adott készítményt, nehéz megmondani, hiszen az sok mindentől függ. Befolyásolja többek között az, hogy van-e a betegnek genetikai hajlama a trombózisra, vannak-e szövődményei, milyen életmódot folytat, vannak-e más betegségei, stb. Sajnos általánosságban elterjedt tévhit, hogy a rizikófaktorok összeadódnak, pedig az igazság, hogy felszorozzák egymást, így igen ritka, amikor csupán fél-egy évig kell a betegnek véralvadásgátlót alkalmaznia- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Vannak ugyan általános, konkrét szabályok a véralvadásgátlók szedésének időtartamára vonatkozóan, de fontos kiemelnünk, hogy minden, a kezelést módosító/felfüggesztő/abbahagyó döntés előtt a betegnél kötelező az egyéni rizikófelmérés, mert csak ennek alapján szabad ilyen döntést meghozni! Ez azért is fontos, mert egy rosszul beállított terápia többet árt, mint használ, így nagy problémákat okozhat.

Családalapításra a legtöbben tudatosan készülnek, és ez a véralvadásgátló készítményeket szedő nők esetében fokozott jelentőséggel bír, hiszen az addigi kezelés változtatását teszi szükségessé az, ha az illető családbővítésre adja a fejét. Dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosnője felhívja a figyelmet arra, hogy mire kell ügyelnie a betegnek, ha véralvadásgátló terápia mellett teherbe szeretne esni.

A véralvadásgátlók szerepe

A véralvadásgátlók szerepe az érelzáródást okozó vérrögök kialakulásának megakadályozására szolgál, így a trombózis prevenciós kezelés alappillére.  Hatásmódjuk alapján 3 nagy csoportra lehet őket osztani:

Kumarinok: ezek a készítmények a véralvadási faktorok képződéséhez szükséges K-vitamin hatását gátolják. A K-vitamin ugyanis a prothrombin és még néhány véralvadásban szereplő fehérje termelődésében játszik fontos szerepet.

Heparin típusú készítmények: a vénába adható heparinnal és a bőr alá adható rövid láncú heparinokkal /LMWH/ a szervezet természetes véralvadásgátló molekuláinak – antithrombin III- fokozott aktiválásával hat, és a véralvadásban szereplő anyagok - az X és a thrombin molekula- aktivitását indirekt módon gátolja

Xa-faktor és a  thrombin (IIa) hatását direkt módon gátló gyógyszerek: 4-6 éve kerültek forgalomba. Ezeket új típusú szájon át szedhető véralvadásgátlóknak nevezzük (NOAC).

Véralvadásgátlók és gyerekvállalás

Annak ellenére, hogy terhesség és gyermekágy ideje alatt fokozódik a trombóziskészség, azok is bátran vállalhatnak gyereket, akiknek volt már trombózisuk, illetve szerzett, vagy öröklött trombózishajlamuk van, és emiatt véralvadásgátló kezelésben részesülnek. Természetesen a véralvadásgátlásra a várandósság során is szükség van, viszont nem mindegy, milyen készítményeket használ a beteg. Ugyanis vannak olyan gyógyszerek – a kumarin származékok és az új típusú készítmények-, melyek átjutnak a méhlepényen, és a magzat egészségét, csontfejlődését veszélyeztethetik (főleg a 8-11.hétben). Így, tehát nagyon fontos, hogy még idejében tájékoztassa orvosát a gyermekvállalás szándékáról, hiszen ha az illető úgy szedi véralvadásgátló tablettáját, hogy közben már állapotos, akkor esetleg a terhesség megszakítása is indokolt lehet. - figyelmeztet dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosnője.

Természetesen amennyiben betartja orvosa utasításait, akkor biztonsággal vállalhat gyereket és félelem nélkül élvezheti a várandósság minden pillanatát. Ilyenkor az orvos LMWH injekció alkalmazását írja elő, melyet a kismamának a szülés után még minimum 6 hétig a hasába kell adnia magának (a szülés után 12 órával szokás újra beadni az alvadás gátló injekciót) A szülés megindulásakor tájékoztatni kell az orvost, hogy mikor adta be utoljára magának az injekciót! Az  LMWH biztonságos mind a babára, mind az anyára nézve, ezért alkalmazzák terhességben a trombózis megelőzésére. Fontos hangsúlyozni, hogy a kismama állapotának folyamatos monitorozása elengedhetetlen, így rendszeres orvos-beteg konzultáció szükséges a várandósság során!