trombozis

A terhesség a nők számára boldog, ám félelemmel teli időszak. Az aggodalmat tetőzi, ha az illető átesett már trombózison. Az a helyes, ha a kismama speciális terhesgondozásban részesül, hogy a későbbi komplikációk elkerülhetőek legyenek. Hogy pontosan mit jelent ez, arról dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa beszélt.

A terhesség, mint rizikófaktor

A trombózisnak több rizikófaktora is van, közülük az egyik sajnos a várandóság, és a szülést követő időszak. A terhességben 4-7-szeres trombózis rizikót, a gyermekágyban 14-szereset jelent. Ennek az az oka, hogy a kismama vérében emelkedik az alvadási faktorok aktivitása, és csökken, a szervezetben a szintén természetesen jelenlévő, a véralvadást gátló fehérjék mennyisége.  Ami persze jó célt szolgál, ugyanis a természet azért alkotta meg ezt a fiziológiás változást, hogy a szüléskor ne vérezzen el az anyuka.

Trombózis után speciális terhesgondozás

Amennyiben az illető hölgynek már volt mélyvénás trombózisa vagy tüdőembóliája, és ezért véralvadást gátló gyógyszert szed. Akkor azt tudni kell, hogy amennyiben gyermeket szeretne vállalni, a gyógyszert el kell hagynia. De csakis orvosi javaslatra lehet ezt megtenni!  Amennyiben kellő idő telt el a trombózisos eseménytől és nem áll fenn súlyosabb trombózisra hajlamosító tényező az orvos engedélyezheti, az alvadás gátló tabletta elhagyását. De a terhesség felismerésétől, alvadást gátló injekciót kell, hogy adjon magának általában naponta 1 alkalommal.

„Amennyiben súlyosabbak a trombózist elősegítő faktorok (kombinált heterozigóta génmutáció, vagy homozigóta génhiba, autóimmun betegség, vagy más betegség), akkor már a gyermekvállalás elhatározásakor a tablettás kezelésről az injekciós véralvadást gátló kezelésre kell áttérnie, ugyanis, a jelenleg használt véralvadást gátló gyógyszereknek néhány tized ezrelékben, de van magzatkárosító hatásuk. (Az újabb készítményekről még nem áll rendelkezésre kellő információ a kismamákra vonatkozóan). Éppen ezért fontos a várandóság idején a folyamatos kapcsolattartás a hematológussal.”- mondja dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa.

Amennyiben súlyos a trombózishajlam, vagy többször volt a nőnek spontán vetélése, és ha csak enyhe is a trombofíliája, akkor elengedhetetlen annak a monitorozása / vérből történő laboratóriumi vizsgálattal/, hogy az alkalmazott alvadás gátló injekció dózisa megfelelő-e. A szakértő kiemeli, hogy a terhesség folyamán gyakori, hogy módosítani kell az adagon, különösen a szülés körüli időszakban. Így megelőzhetők a véralvadással kapcsolatos későbbi komplikációk.

A mélyvénás trombózis hátterében számos tényező is állhat, ám nem ritka, amikor a saját immunrendszerünk a felelős a problémáért. Éppen ezért, ha életében már többször is előfordult trombózis, ám genetikai mutációja nincs, akkor érdemes ez irányba is kutakodni. Az antifoszfolipid szindrómáról prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózisközpont véralvadási specialistáját kérdeztük.

A véralvadás igen bonyolult folyamat, melyben a vérlemezkék mellett számos enzim, véralvadási faktor és fehérje vesz részt. Normál esetben a sérülés okozta nagyobb vérvesztést hivatott megakadályozni, ám előfordulhat, hogy a folyamatban zavar keletkezik és a fokozott alvadás miatt vérrögök alakulnak ki. Ezek rossz esetben elzárhatják az erekben a véráramlás útját, esetleg a vérrel továbbhaladva életfontosságú szervekbe kerülhet, embóliához vezetve.

A trombózis hátterében számtalan ok meghúzódhat: befolyásolja többek között a testsúly, a mozgáshiány, hormonális kezelések, terhesség, hosszabb utazás, de más betegségek és genetikai hajlam is elősegítheti a vérrögök keletkezését.

Autoimmun betegség a vénás és artériás trombózisok hátterében

A betegségek közül általában a daganatos elváltozások, a visszérgyulladás, és a pitrvarfibrilláció vezet trombózishoz. Amennyiben fiatal nőknél ismételt vetélések történnek, akkor érdemes egyfajta autoimmun betegségre, az antifoszfolipid szindrómára is gondolni.

Hogy mégis mit is takar a betegség? Ahhoz először is tudni kell, hogy a véralvadásban fontos szerepet játszanak a döntően a vérlemezkékből származó foszfolipidek, mivel az alvadáshoz szükséges faktorokat térben közel hozzák egymáshoz. A szindróma esetén azonban a szervezet téves immunválasza miatt a foszfolipidek ellen un.antifoszfolipid nevű ellenanyagokat termel, melyek a foszfolipidekkel együttesen a vérlemezkékhez kapcsolódnak és fokozzák a vérrögök kialakulásának lehetőségét a vénás és az artériás oldalon egyaránt. Ennek következtében könnyebben felléphet mélyvénás trombózis, szívinfarktus, stroke, de akár a sorozatos vetélés és a koraszülések hátterében is ez állhat - mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Fontos tudni, hogy az antifoszfolipid szindróma lehet önálló kórkép is – ekkor elsődleges formájáról beszélünk-, ám előfordulhat, hogy egyéb betegségekhez kapcsolódik- ez a másodlagos forma. Tanulmányok szerint leggyakrabban szisztémás lupus-szal, illetve már reumás, vagy autoimmun betegségekhez társul. Elsődleges fajtája az esetek csupán 5 százalékában fordul elő, így célszerű felkutatni az állapot okait.

Alvadásgátló kezeléssel elkerülheti az újabb tragédia

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint amennyiben már előfordult önnél trombózis, úgy érdemes vérvizsgálattal kiszűrni a betegség fennállását. Amennyiben bebizonyosodott a diagnózis, úgy személyre szabott alvadásgátló kezelésre van szükség, kis molekulatömegű heparinnal (LMWH), amellyel megakadályozható a vérrögök természetellenes kialakulása. Ezt a bőr alá adott injekciót azonban naponta egyszer a terhesség alatt végig kapnia kell a kismamának!

Manapság egyre több párnak jelent nehézséget a családalapítás, így napjainkra drasztikusan megnőtt a lombik programok száma. A gyermekáldáshoz szükséges sok hormonális kezelés azonban lényegesen megemeli a mélyvénás trombózis esélyét. Hogy mikor van szükség véralvadásgátló kezelésre, azt prof. Blaskó Györgytől, a Trombózisközpont véralvadási specialistájától tudtuk meg.

Mikor szükséges a lombik?

Egy pár általában egy év sikertelen próbálkozás után fordul orvoshoz, aki különböző vizsgálatokkal felméri a felek egészségi állapotát. Probléma esetén számtalan módszer áll rendelkezésre – hormonpótlás, gyógyszeres kezelés, invazív beavatkozások-, stb. Továbbá, rendezni a pajzsmirigy esetleges alulműködését, a fokozott inzulin rezisztenciát (ha van), stb. Ha ezek hosszú hónapok múlva sem vezetnek eredményre, akkor szóba kerülhet mesterséges megtermékenyítés, azaz az inszemináció, illetve a lombik-programban való részvétel. Sajnos vannak olyan esetek, amikor a párnak egyből ezekre lehet szüksége. Ilyenkor a nő – vagy a férfi- hormonális szabályozásban részesül, aminek azonban megvan a maga kockázata.

Lombik, mint rizikófaktor

Svéd tanulmányok szerint a több, jó minőségű petesejt termelődéséhez használt hormonpótlás - a fogamzásgátló tablettákhoz hasonlóan- megnöveli a mélyvénás trombózis esélyét. A vizsgálatban ezer lombik programban lévő nőnél 4,2 esetben alakultak ki vérrögök. További érdekesség, hogy az eljárással teherbeesett nőknél a trombózis az első három hónapra volt a legjellemzőbb, míg azoknál, akiknél természetes úton sikerült áldott állapotba kerülniük, inkább a szülés után lépett fel a probléma.

Éppen ezért még mielőtt az illető belevágna a projectbe, mindenképpen szükséges trombózis rizikó felmérést végeztetnie, hogy elkerülhető legyen a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia! De nemcsak ezért: a rizikós terhességek alatt igen könnyen alakulhat ki trombózis a méhlepény (placenta) vénáiban, aminek az elzáródás a magzat súlyos oxigén-, és táplálékhiányát, sőt korai vetélést is eredményezhet!.

Mikor szükséges megelőző terápia?

A terhesség és bármiféle hormonpótlás mind lényegesen megnövelik a mélyvénás trombózis esélyét, így ha a családjában már előfordult trombózis, vagy ha ön esett már túl rajta, akkor feltétlen szükséges trombofília szűrésen részt vennie- tanácsolja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Amennyiben a vérvétel során bizonyosságot nyer a megnövekedett trombózishajlam, úgy az illető prevenciós alvadásgátló terápiában részesül. Vannak esetek, amikor elég, ha a prevenciót a terhességi próba pozitivitásának észlelése után elkezdjük, de van amikor már a fogantatás előtt a hormon-indukció alatt LMWH profilaxis szükséges. Természetesen a kezelés egyéni elbírálás függvénye, ezért még a lombik program megkezdése előtt szakorvosi konzultáció szükséges, és a terhességet lehetőleg terhespatológiában jártas szülész-nőgyógyász kísérje végig!

Napjainkban egyre inkább nagyobb figyelmet kap a trombózis és annak megelőzése, kezelése. Ez nem is csoda, hiszen évről évre nő a halálos esetek száma, mely elsősorban a fogamzásgátló tabletták elterjedésének és a nem megfelelő életmódnak köszönhető. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája éppen ezért a trombózis rizikóbecslésére hívja fel a figyelmet.

Miért veszélyes a trombózis?

A mélyvénás trombózis egy olyan fokozott véralvadással járó állapot, amikor a keletkezett vérrög elzárja a vénában keringő vér útját.

Normál véralvadás során sérülés esetén a prothrombinból trombin nevű enzim keletkezik, ami a vérben található fibrinogént oldhatatlan fibrinné alakítja. Ez lerakódik az érfal belsejében, ott megkeményedik, és egyfajta dugót képez, hogy elkerülhető legyen a nagyobb vérvesztés. Sajnos előfordulhat, hogy a folyamatban olyan zavar keletkezik, ami fokozza a véralvadást, és ekkor trombózis jön létre. Ez önmagában még nem egy életveszélyes állapot, ám könnyen előfordulhat, hogy a keletkezett vérrög, vagy annak egy darabja leszakad, a véráramba kerül, majd a tüdőbe jutva embóliát okoz, és ez akár halálos kimenetelű is lehet- figyelmeztet prof. Blaskó György.

Mik fokozzák a trombóziskészséget?

Genetika: a genetika jelentősen befolyásolja az illető trombózishajlamát. Amennyiben valakinek a családjában előfordult már trombózis, úgy van esély arra, hogy az illető is hordozza a betegséget. A leggyakoribb genetikai eltérés az az MTHFR mutáció, az alvadási rendszer V faktorának un. Leiden mutációja, alacsony Protein S/Protein C, illetve a kevés, vagy rosszul működő antitrombin.

Betegség: a trombózishajlam jelentősen megnő, amennyiben az illető bizonyos betegségekben szenved. Ilyen például a szívelégtelenség, hiszen ekkor a véráramlás lelassulhat, ami pangáshoz vezethet. Emellett vannak olyan daganatok, melyek vérrögösödéshez vezethetnek, mivel egyrészt véralvadást aktiváló anyagok termelődését fokozhatják, másrészt nyomást gyakorolhatnak a vénákra. Hogy van-e szükség daganat esetén megelőző, prevenciós terápiára, az egyéni elbírálást igényel!

Életmód: életmóddal nem csak csökkenthető a trombózis esélye, de fokozható is. A túlsúly, a kevés folyadékfogyasztás, a mozgáshiány, mind fokozzák a trombózishajlamot, hiszen pangáshoz, az erek állapotának romlásához és a vér „besűrűsödéséhez” vezethetnek.

Gyógyszerek: a gyógyszerek közül elsősorban a fogamzásgátló tablettákat kell megemlíteni, melyek hormontartalmuknál fogva vérrögök kialakulásához vezethetnek. Ugyanakkor a daganatos betegek által szedett gyógyszerek között is olyan, ami elősegítheti a trombózist.

Terhesség: szintén a hormonok a felelősek a terhesség során fokozott trombózishajlamnak, melyhez hozzájárul az is, hogy a növekvő magzat nyomást gyakorol a medence vénáira. A terhesség tehát már önmagában egy jelentős rizikófaktor, és ha ezen kívül még pluszban más hajlamosító tényezők is jelen vannak, a trombózis esélye megsokszorozódik.

Rizikóbecsléssel a veszély elkerülése érdekében

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint mint az összes betegségnél, a trombózisnál is lényeges szerepet tölt be a megelőzés, így nem árt ha az illető tisztában van azzal, mekkora az esélye egy esetleges trombózisra. A rizikóbecsléshez a családi anamnézis, az életmód orvosi felmérése és megítélése, valamint a korábbi/jelenlegi betegségek figyelembevétele szükséges. Ezeken túl genetikai teszt és részletes labor vizsgálatokkal ismeretében mérhető fel a trombózis esélye. Természetesen fokozott rizikó esetén a betegnek személyre szabott gyógyszeres terápia javasolt, melyet életmódorvoslás egészíthet ki, minimálisra csökkentve ezzel a vérrögök kialakulásának kockázatát.

Kiknek javasolt a trombózis rizikóbecslés?

• családban történt trombotikus esemény
• fogamzásgátló tabletta szedését megelőzően
• korábbi trombózis fiatal korban

Mélyen fekvő fájdalomforrás

Sokan gondolják úgy, hogy a visszeres lábfájdalom általában a kacskaringós, kitüremkedő, de legalábbis látható visszértágulatokhoz köthető. Éppen ezért elcsodálkoznak akkor, amikor kiderül, hogy a kellemetlen panaszaik hátterében bizony vénás keringési zavara áll, holott nincs vagy csak nagyon kevés látható visszerük van. Az igazság az, hogy a nehézláb-érzés, az éjszakai lábikragörcsök, lábfájdalom, lábfeszülés, nyugtalanláb-érzés, lábdagadás, viszketés mind ezt a diagnózist erősítik meg, viszonylag függetlenül a látható visszértágulatok meglététől, súlyosságától.

Feltűnő visszértágulatok hiányában ilyen esetekben sokan nem gyanakodnak vénás elégtelenségre, pedig könnyen előfordulhat, hogy a mélyebben fekvő vénás törzsek a fájdalom okozói. Amennyiben ezek az erek a sok állás, ülés hatására kitágulnak, és a bennük lévő ún. visszérbillentyűk nem zárnak megfelelően, úgy a vénás áramlás lelassul és a vénás nyomás megemelkedik. Ekkor vénás pangás alakul ki, ami a panaszokat okozza. Míg a kisebb, felületes, oldalági vénák közel a bőrfelszínhez futnak, és tágult állapotuk jól látható, addig a mélyvénás törzseket szabad szemmel nem lehet észrevenni. A visszérbillentyű elégtelenségének kimutatása legpontosabban vénás ultrahang vizsgálattal lehetséges. A legtöbb esetben azonban ettől eltekintünk, hiszen számos fizikális vizsgálat és a tünetek már elvezetnek a biztos diagnózishoz- mondja dr. Kósa Éva, a Trombózisközpont angiológusa.

A vénás elégtelenség hosszútávon fekélyhez, trombózishoz is vezethet

A kezeletlen visszeres panaszok, hosszútávon ülő-vagy állómunkával és egyéni hajlammal társulva olyan szövődményekhez vezethet, mint a jellemzően a vénás fekély, vagy a felületes- illetve mélyvénás trombózis. A fentebb említett panaszok vagy olyan tünetek, mint például a belbokák körül megjelenő hajszálértágulatok, barnás bőrelszíneződések, vagy bőrbehúzódás és megkeményedés esetén, érdemes szakemberhez fordulni, mivel ezek már egy súlyosabb állapotot jelentenek. Az időben megkezdett kezeléssel a folyamat rosszabbodása és a szövődmények kialakulásának esélye minimálisra csökkenthető.

Életmódváltás, vagy műtét?

Felvetődik kérdés, hogy mi a legjobb megoldás: az életmódváltás és a kompressziós harisnya viselése, vagy a műtét?

Dr. Kósa Éva szerint a megoldást részben a beteg, részben az erek állapota határozza meg. Amíg a visszértágulat mértéke nem okoz az illető számára esztétikai problémát, illetve a visszérelégtelenségnek még nem alakultak ki súlyos jelei, addig a beteg dönthet a konzervatív vagy más néven műtét nélküli kezelés mellett. Ennek alappillére a kompressziós terápia – beleértve a rugalmas pólyát, a kompressziós térdzoknit, combharisnyát vagy harisnyát – ezek feladata, hogy külső nyomást gyakorolva összenyomják a visszereket, így segítik bennük a felfelé történő véráramlást, csökkentik a visszerekben levő megnövekedett nyomást, ezáltal mérséklik a vénás pangást és a visszérelégtelenség okozta panaszokat is. - mondja dr. Kósa Éva. A kezelés további részét alkotják a gyógyszeres-, a mozgás- és az életmód-terápiák. Amennyiben előrehaladottabb állapotról van szó és fájdalmas panaszokat okoznak a visszértágulatok, úgy célszerű műtéti megoldást (a legkorszerűbb a rádiófrekvenciás visszérműtét) igénybe venni, egyrészt a fájdalom csökkentése, másrészt a szövődmények elkerülése miatt.