trombozis

Az utóbbi időben egyre többször hallani, mikor egy profi sportoló trombózis okozta tüdőembóliában életét veszti. Így sokakban felmerülhet,  hogy azok, akik versenyszerűen sportolnak fokozottabban ki vannak téve a veszélynek? A kérdést prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája válaszolja meg.

Sajnos még nem készült hiteles tanulmány arról, mely egyértelműen kijelentené, hogy a sportolók nagyobb veszélynek vannak kitéve trombózis szempontjából, azonban kétségtelenül vannak náluk olyan dolgok, melyek megnövelik a kockázatát. Ehhez viszont nem árt tisztában lenni, miként is keletkeznek a vérrögök.

A testet számtalan véna és artéria hálózza be, melyen keresztül a vér szétáramlik. Éppen ezért amennyiben a véralvadási folyamatban zavar keletkezik és a trombus –azaz a vérrög-képződés fokozottá válik, úgy az leszakadhat, és a vérkeringéssel fontosabb szervekbe (szív, tüdő, agy) kerülhet, embóliát okozva. Mélyvénás trombózis során leggyakrabban a láb és a medence vénáiban alakulnak ki vérrögök – ritkábban előfordulhat a karban, a végbél-, hüvely-, méh körüli vénákban.

A baj a sportolóknál gyakran az, hogy a figyelmeztető tüneteket összekeverik izomlázzal és könnyebb sérülésekkel- főleg akkor, ha a kevésbé erősek a panaszok. Még ennél is nagyobb baj az, hogy nemcsak a mélyvénás trombózis, hanem az életveszélyes tüdőembóliát is félrediagnosztizálják, mivel a légszomjat és a mellkasi fájdalmat bordafájdalomnak, izomhúzódásnak és különböző légúti problémának gondolják. Pedig a mielőbbi diagnózis igen nagy jelentőséggel bír, hiszen minden perc számít!

Sajnos sokan úgy gondolják, hogy a rendszeres mozgás mentesít a trombózistól, viszont ez csak részben igaz, hiszen valóban csökkenti a sport a vérrögök kialakulásának esélyét, ám vannak olyan tényezők, melyek pedig megnövelik. A versenysportolókat nem szabad összetéveszteni az átlagpolgárral, az ő esetükben a terhelés nagyságrendekkel nagyobb! Ilyen például többek között az, hogy gyakran hosszú utazással jutnak különböző helyszínekre, sokszor a sportolók dehidratáltak, ráadásul különböző sérülések is fokozzák a trombózishajlamot. Amennyiben genetikai rendellenessége is van az illetőnek, úgy a veszély hatványozott.

Sajnos, nincs elég információnk arról, hogy a versenysportolókat szűrik-e a trombofíliára, pedig ezt rendszeresen el kellene végezni, különösen akkor, ha a sportoló felmenői között gyakran volt trombózis. Bármilyen trombofília fennállása esetén a foglalkozás-szerűen gyakorolt versenysportokat nem szabad engedélyezni! Ez sajnos tragikus lehet a sportoló számára, éppen ezért kellene korán, időben elvégezni. Ekkor még tud más foglalkozást választani- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Ahogy már említettük csak kevés tanulmány foglalkozik a sport és a trombózis kapcsolatával, ám azt a tudósoknak már sikerült kideríteniük, hogy az alvadásért felelős VIII-as faktor mennyisége a testmozgással megnő, így elméletileg ez megemelheti a vérrögösödés kockázatát. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy ezzel egy időben a véralvadékokat lebontó folyamatok is aktivizálódnak, ami pedig védelmet nyújt. Ennek ellenére érdemes az alábbi óvintézkedést is tenni, hogy a minimálisra lehessen csökkenteni a trombózis esélyét.

• végeztessen genetikai vizsgálatot, ha volt már a családjában trombózis (vagy ha önnek volt)
• hosszú út során is álljon fel és mozgassa át végtagjait, esetleg hordjon kompressziós harisnyát
• pótolja a mozgás miatti vízveszteséget
• ismerje a trombózis és a tüdőembólia tüneteit, és ne higgye, hogy a profi sportolóknál nem fordulhat elő a probléma

Nemrégiben egy meccs után elhunyt a 38 éves Rajz Attila, válogatott hokis. A sportoló halálát egy mélyvénás trombózis során leszakadt vérrög okozta. Hogy milyen tünetekre figyeljen és hogy miként lehet elkerülni a bajt, arról prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózisközpont véralvadási specialistáját kérdeztük.

Rajz Attila válogatott hokis egy meccs után kezdte el fájlalni a lábát, majd nem sokkal utána elhunyt. Az orvosok szerint a végtagjában kialakult vérrög szakadt le, majd a véráramba kerülve a tüdőbe jutott, ahol embóliát okozott.

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája elmondta, a mélyvénás trombózis gyakori és életet veszélyeztető szövődménye a tüdőembólia. A tünetek megléte, illetve erőssége változatos képet mutat, attól függően, hogy hol zárta el a vér útját a vérrög, azaz a thrombus. A legrosszabb eset, ha mindkét főtörzs artériáiban áll meg, ugyanis ekkor az esetek többségében az állapot hirtelen halállal jár. Mivel trombózis után minden perc számít, ajánlott mihamarabb orvoshoz fordulni, aki vérrög oldására alkalmas gyógyszerrel illetve véralvadásgátló kezeléssel segíti a vérrög feloldását. Fontos, hogy mélyvénás trombózis során ne mozogjon, máskülönben a kialakult vérrög könnyen leszakadhat!

Éppen ezért amennyiben lábfájdalmat, ödémát, livid elszíneződést tapasztal, mindenképp forduljon a lehető leghamarabb orvoshoz. Sajnos azonban előfordulhat, hogy már csak a tüdőembólia hívja fel a figyelmet egy korábbi trombózisra. Az utóbbi években gyakran előforduló hirtelen halálesetek az élsportolók között arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeket az embereket még az élsport elkezdése előtt szűrővizsgálatoknak kellene alávetni, hogy nem örököltek-e valamilyen trombózis hajlamot. Mindenképpen ki kell kérdezni őket a felmenőikre vonatkozólag, és ha a családban fiatal korban már előfordult tromboembóliás megbetegedés, a szűrés még a túlhajtott igénybevétel elkezdése előtt ajánlott- figyelmeztet prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Tüdőembólia tünetei

• fulladás
• nehézlégzés
• véres köpet
• mellkasi fájdalom
• fájdalmas köhögés

A probléma sok esetben megelőzhető

Amennyiben valakinél egyszer már kialakult trombózis, illetve ha diagnosztizált trombofíliája, genetikai hajlama van, úgy gondosodni kell a megelőzésről is, hiszen akinél egyszer már kialakult trombózis, annál nagy az esély arra, hogy az eset megismétlődik. Éppen ezért nem ritka, amikor a betegnek élete végéig alvadás gátló terápián kell élnie. Hogy pontosan meddig, az egyéni elbírálást igényel, hiszen a megelőző kezeléshez figyelembe kell venni többek között az illető életkorát, genetikai hajlamát és egyéb betegségeit, trombózisra hajlamosító rizikó faktorait (pl. gipszrögzítés, terhesség, hossza fekvés, gyógyszeres kezelések). Természetesen az alvadásgátlót huzamosabb ideig szedők alkalmatlanok a sérülésveszélyes sportok űzésére!

A mélyvénás trombózis hátterében számos tényező is állhat, ám nem ritka, amikor a saját immunrendszerünk a felelős a problémáért. Éppen ezért, ha életében már többször is előfordult trombózis, ám genetikai mutációja nincs, akkor érdemes ez irányba is kutakodni. Az antifoszfolipid szindrómáról prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózisközpont véralvadási specialistáját kérdeztük.

A véralvadás igen bonyolult folyamat, melyben a vérlemezkék mellett számos enzim, véralvadási faktor és fehérje vesz részt. Normál esetben a sérülés okozta nagyobb vérvesztést hivatott megakadályozni, ám előfordulhat, hogy a folyamatban zavar keletkezik és a fokozott alvadás miatt vérrögök alakulnak ki. Ezek rossz esetben elzárhatják az erekben a véráramlás útját, esetleg a vérrel továbbhaladva életfontosságú szervekbe kerülhet, embóliához vezetve.

A trombózis hátterében számtalan ok meghúzódhat: befolyásolja többek között a testsúly, a mozgáshiány, hormonális kezelések, terhesség, hosszabb utazás, de más betegségek és genetikai hajlam is elősegítheti a vérrögök keletkezését.

Autoimmun betegség a vénás és artériás trombózisok hátterében

A betegségek közül általában a daganatos elváltozások, a visszérgyulladás, és a pitrvarfibrilláció vezet trombózishoz. Amennyiben fiatal nőknél ismételt vetélések történnek, akkor érdemes egyfajta autoimmun betegségre, az antifoszfolipid szindrómára is gondolni.

Hogy mégis mit is takar a betegség? Ahhoz először is tudni kell, hogy a véralvadásban fontos szerepet játszanak a döntően a vérlemezkékből származó foszfolipidek, mivel az alvadáshoz szükséges faktorokat térben közel hozzák egymáshoz. A szindróma esetén azonban a szervezet téves immunválasza miatt a foszfolipidek ellen un.antifoszfolipid nevű ellenanyagokat termel, melyek a foszfolipidekkel együttesen a vérlemezkékhez kapcsolódnak és fokozzák a vérrögök kialakulásának lehetőségét a vénás és az artériás oldalon egyaránt. Ennek következtében könnyebben felléphet mélyvénás trombózis, szívinfarktus, stroke, de akár a sorozatos vetélés és a koraszülések hátterében is ez állhat - mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Fontos tudni, hogy az antifoszfolipid szindróma lehet önálló kórkép is – ekkor elsődleges formájáról beszélünk-, ám előfordulhat, hogy egyéb betegségekhez kapcsolódik- ez a másodlagos forma. Tanulmányok szerint leggyakrabban szisztémás lupus-szal, illetve már reumás, vagy autoimmun betegségekhez társul. Elsődleges fajtája az esetek csupán 5 százalékában fordul elő, így célszerű felkutatni az állapot okait.

Alvadásgátló kezeléssel elkerülheti az újabb tragédia

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint amennyiben már előfordult önnél trombózis, úgy érdemes vérvizsgálattal kiszűrni a betegség fennállását. Amennyiben bebizonyosodott a diagnózis, úgy személyre szabott alvadásgátló kezelésre van szükség, kis molekulatömegű heparinnal (LMWH), amellyel megakadályozható a vérrögök természetellenes kialakulása. Ezt a bőr alá adott injekciót azonban naponta egyszer a terhesség alatt végig kapnia kell a kismamának!

A fogamzásgátló tabletták és a helytelen életmód következtében egyre gyakrabban alakul ki az embereknél mélyvénás trombózis. Ez az életveszélyes szövődményekkel járó állapot bár benne van a köztudatban, ennek ellenére sokakban felmerülhetnek bizonyos kérdések a betegséggel és annak kezelésével kapcsolatban. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája megválaszolja a leggyakoribbakat.

Milyen veszélyes?

A mélyvénás trombózis egy veszélyes állapot, amiről akkor beszélünk, amikor a mélyen fekvő vénákban vérrög alakul ki. Ez a trombus azonban leszakadhat és a véráramba kerülve a tüdő artériájában akut elzáródást, tüdőembóliát okozhat, ami sajnos az esetek nem kis százalékában halálhoz vezet.

Honnan lehet biztosra tudni, hogy mélyvénás trombózisom van?

A mélyvénás trombózis típusos tünetei közé az adott végtag dagadása, livid elszíneződése, és fájdalma áll. Általában ezekből a jelekből már valószínűsíthető a probléma, ami vérvétellel (DDimer szint) és Doppler ultrahanggal bebizonyítható. A baj azonban az, hogy vannak úgynevezett néma esetek is, amikor semmilyen panasz nem jelentkezik. Az ilyen lábon kihordott trombózisoknál több veszély is fenyeget: egyrészt hirtelen tüdőembólia léphet fel, másrészt évekkel később is poszttrombotikus szindróma alakulhat ki.

Mennyi ideig kell véralvadásgátlón élni?

Azt, hogy pontosan meddig kell szedni az adott készítményt, nehéz megmondani, hiszen az sok mindentől, de elsősorban egyéni megítéléstől függ. Befolyásolja többek között az, hogy van-e a betegnek genetikai hajlama a trombózisra, vannak-e szövődményei, milyen életmódot folytat, vannak-e más betegségei, stb. Vannak ugyan általános, konkrét szabályok a véralvadásgátlók szedésének időtartamára vonatkozóan, de fontos kiemelnünk, hogy minden, a kezelést módosító/felfüggesztő/abbahagyó döntés előtt a betegnél kötelező az egyéni rizikófelmérés, mert csak ennek alapján szabad ilyen döntést meghozni! Ez azért is fontos, mert egy rosszul beállított terápia többet árt, mint használ, így nagy problémákat okozhat- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Lehet sportolni a kezelés alatt? Nem továbbítódik ezáltal a vérrög a  tüdőbe?

Egyéni, ki mikor térhet vissza a sportoláshoz és a sportolás fajtája és intenzitása is fontos tényező. A diagnózis utáni pár hétben érdemes kerülni a megerőltető sportolást, ám mindez függ az állapot súlyosságától, van-e veleszületett hajlama az illetőnek a vérrögképződésre, esetleg van-e olyan egyéb betegsége, ami miatt megnő a trombózis, embólia létrejöttének veszélye. A szakértő hozzátette, amennyiben valakinek élete végéig véralvadásgátló gyógyszert kell szednie, akkor nem űzhet olyan sportokat, amik fejsérüléssel, illetve nagy testi ütközésekkel járhatnak, továbbá tiltottak az extrém spotok is.

Ha az alvadás gátló gyógyszer már elhagyható, akkor csupán a visszamaradt szervi károsodás szabhat határt a sportág kiválasztásában és intenzitásában. Jó esetben az első félév elteltével fokozatosan vissza lehet térni a korábbi edzéshez. És itt a lényeg a fokozatosságon van, ne legyen türelmetlen, ugyanis az apró ízületi és izomsérülések újabb trombózist okozhatnak! A fájdalom a legfontosabb figyelmeztető jel, ezért ha kellemetlenségeket tapasztal, hagyjon ki egy edzést és másnap legyen óvatosabb. Természetesen, ha fájdalom nem múlik, forduljon orvoshoz!

Léteznek utána kellemetlen szövődmények?

A trombózis egyik szövődményeként igen gyakori az úgynevezett poszttrombotikus szindróma (PTS), ami a megelőző kezelések nélkül 8-10 éven belül (néha hamarabb) kialakul: az alsó végtag bőrének, felületes szöveteinek a vénás keringés fokozatosan romlik, végül nem-, vagy igen nehezen gyógyuló lábszárfekélyek lépnek fel. Ezt az okozza, hogy a mélyebb vénák felé a keringés megszűnik, a visszaáramló vér új utakat (vénákat) keres magának. A PTS azért alakul ki, mert a mélyvénás trombózis utána nem számolják fel az okot, így a tönkrement vénabillentyűk ottmaradnak, és következő trombózis kiindulópontjai lesznek.

Mennyi az esélye annak, hogy újra kialakul? Hogy lehet megelőzni?

Sajnos, ha valakinél már egyszer kialakult trombózis, úgy nagy esély van egy újabbra. Éppen ezért óriási jelentősége van annak, hogy kiderüljön, mi is vezetett az állapothoz. Ez lehet pl. daganat, fogamzásgátló tabletta vagy más hormonkészítmények, tartós immobilitás, cigaretta, kevés folyadékfogyasztás, vagy akár genetikai hajlam is. Ekkor, ha lehet, meg kell szűntetni a kiváltó okot (pl. fogamzásgátló tabletta elhagyása), ám előfordulhat, hogy azt nem lehet- ilyenkor az esetek többségében élethosszig tartó antikoaguláns kezelésre van szükség. A legfontosabb azonban az, hogy az első trombózis után tudjuk, hogy a beteg életének hány százalékát töltötte INR 2-3 között! Ha keveset, akkor a PTS nagyon valószínű, ha több, mint 80 %-át, akkor e veszély nagymértékben csökken- teszi hozzá a professzor.

A heparin széles körben elterjedt véralvadásgátló, mely a vérrögök kialakulását, és így az ebből adódó szövődményeket – pl. tüdőembólia- hivatott megelőzni. Bár igen nagy létjogosultsága van a trombózis prevencióban, ennek ellenére alkalmazásával meglepő mellékhatások is jelentkezhetnek. A problémáról és annak kiküszöböléséről prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózisközpont véralvadási specialistáját kérdeztük.

Mire jó a heparin

A heparin és az un. alacsony molekulatömegű heparinok (LMWH-k) széles körben alkalmazott véralvadásgátlók, melyek a szervezet természetes véralvadásgátló molekulájának (antithrombin III-nak és a véralvadásban szereplő anyagok - az X és a thrombin molekula) inaktív komplexbe kötődését gyorsítják meg.  Várandósság idején a legjobb antikoaguláns, hiszen nem jut át a méhlepényen, így nem károsítja a baba egészségét. Előszeretettel alkalmazzák továbbá thromboembóliás esetek megelőzésére, mélyvénás trombózis után, ám használatuk kellemetlen, ugyanis injekcióval bőr alá, vagy vénásan kell adni.

Mellékhatásai lehetnek:

Bár a heparin már régóta használt véralvadásgátló, ám sajnos nem mentes mellékhatásoktól. Ilyen például a heparin indukálta trombocitopénia (alacsony vérlemezkeszám) ami paradox módon trombózist is okozhat!

A heparin indukálta trombocitopéniának (HIT) különböző megjelenési formái vannak. Ez egy különleges ellenanyag által közvetített gyógyszerreakció, melyet fokozott véralvadási állapot kísér. A ma általánosan elfogadottak szerint a heparin az ún. trombocita 4-es faktorhoz kötődik. Ez valójában egy peptid, amivel a heparin egyfajta komplexet képez (PF4), melynek feladata a heparin közömbösítése. (Ez az anyag kis mennyiségben eleve szabadon is kering, de heparin hatására igen sok kerül ki belőle a véráramba). A heparin-PF4 komplex ellen egy antitest képződik és egy ún. immunkomplex alakul ki. Ez részben a vérlemezkék összetapadását okozza, részben pedig alvadást elősegítő anyagok felszabadulását okozza.

Továbbá a termelődött antitest (IgG) az ér belső részén lévő un. endotel sejtekhez is kötődik, és sérülést okozva szintén trombózishoz vezethet - magyarázza prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája, aki hozzátette, hogy a HIT-IgG nem feltétlenül okoz trombocitopeniát, és csak az érintettek pár %-ánál találkozunk átmeneti trombocitaszám csökkenéssel - már ha mérik- de a HIT-esek 30-40%-ában sajnos trombózis fordul elő. Ez mind az artériás, mind a vénás oldalon előfordulhat aszerint, hogy milyen társ-rizikók állnak fenn. Maga a vérlemezkeszám csökkenése elsősorban az ún. késői HIT-ben jelentős – főleg, ha a beteg még korábban heparint is kapott- ám ez általában 4 napon belül megszűnik. Ezért van az ajánlásokban, hogy a heparin és LMWH adás utáni héten kétszer javasolt a vérlemezkeszám ellenőrzése. Súlyosságára jellemző, hogy az esetek 10 %-ában még ma is végtagamputáció lehet szükséges! A már kialakult állapot gyógyszeres kezelése csak szakintézetben, speciális gyógyszerek alkalmazásával lehetséges.

Új típusú orális véralvadásgátlókkal a probléma részben kiküszöbölhető

Látható tehát, hogy a heparin és származékai bár nagy segítséget jelenthetnek, ám veszélyes mellékhatásokkal is járhatnak. Bizonyos hosszú kezelések esetén alternatívát nyújthatnak a 4-6 éve forgalomba került új típusú orális véralvadásgátlók, melyekkel nem csupán az öninjekciózást lehet elkerülni, de a heparin indukálta trombocitopénia-t is, ráadásul alkalmazásukhoz nincs szükség szigorú laboratóriumi kontrollra, így számos előnnyel járnak! Alkalmazásuk előtt természetesen orvosi konzultáció és részletes kivizsgálás szükséges!