trombozis

Bizonyára tisztában van azzal, hogy a hormonális fogamzásgátlók jelentősen megnövelik a trombózis kialakulásának kockázatát az arra hajlamos egyéneknél. De vajon azt is tudta, hogy nem csak a fogamzásgátlók, de a tesztoszteron-tartalmú készítmények is vérrögökhöz vezethetnek? Hogy miért, és hogy mit lehet tenni megelőzése érdekében, azt Prof. Blaskó Györgytől, a Trombózisközpont véralvadási specialistájától tudhatja meg.

Egy hormonpótlás sem rizikómentes

Már egy jó ideje bevált kezelési mód a hormonpótlás az arra szükséges esetekben. Ez lehet többek között fogamzásgátlás, menopauza tünetinek enyhítése céljából, illetve lehet női/férfi meddőségi kezelés része is. Ez természetesen sok esetben indokolt, ám nem árt hozzátenni, hogy a plusz hormon bevitele nem rizikómentes, hiszen jelentősen megnöveli a vérrögök kialakulásának kockázatát. Bár eddig a legtöbben a női hormonpótlást hozták összefüggésbe a trombózissal, ám az FDA (Food and Drug Administration ) legújabb közleményében arra figyelmeztetnek, hogy bizony a tesztoszteron alkalmazása sem veszélytelen ebből a szempontból.

Már korábban is találtak összefüggést a tesztoszteron és a trombózis között, ám ezidáig úgy vélték, egyedül az ún. policitémiás beteg esetében jelent nagyobb rizikót, mivel a betegség során jelentősen megnő a vörösvértestek mennyisége, ami elősegíti a véralvadást. A legújabb tanulmányok szerint azonban nem csak a policitémiában szenvedőket érinti a probléma, hanem ennél jóval tágabb csoportot. Éppen ezért kötelezővé tették, hogy szerepeljen a figyelmeztetés a tesztoszteron készítmények tájékoztatóján, miszerint trombózist okozhatnak.

A szakemberek így nem is ajánlják azoknak a hormonpótlást, akik egészségügyileg nem szorulnak rá – pl. férfiasabb, izmosabb megjelenés miatt szedik-, mivel a mélyvénás trombózison kívül megnöveli a stroke és a szívinfarktus kockázatát is.

Bizonyos genetikai eltérések növelik a hajlamot

Mivel a mélyvénás trombózis során keletkezett vérrög könnyen leszakadhat és a vérpályába kerülve életfontosságú szervek felé haladhat, így nem ritka, amikor szövődményként tüdőembólia lép fel, ami akár halálos kimenetelű is lehet. Hogy ennek esélyét a minimálisra csökkentse, érdemes genetikai vizsgálatot elvégeztetni, aminek segítségével megtudhatja, van-e örökletes hajlama a vérrögösödésre. A szűrés kiemelten fontos lenne abban az esetben, ha az illető valamilyen hormontartalmú készítmény szedésére készül, főleg akkor, ha a családjában előfordult már trombózis. Amennyiben valamilyen bizonyított genetikai háttérrel is rendelkezik a beteg, fontos tudnia, hogy kombinált rizikók esetén az egyes rizikók szorzata az összrizikó!  Amennyiben genetikai hajlamot igazolnak, úgy érdemes szakemberhez fordulni, aki tanácsokkal, kezelési módszerekkel szolgálhat a trombózis prevenciója céljából.

Napjainkban egyre inkább nagyobb figyelmet kap a trombózis és annak megelőzése, kezelése. Ez nem is csoda, hiszen évről évre nő a halálos esetek száma, mely elsősorban a fogamzásgátló tabletták elterjedésének és a nem megfelelő életmódnak köszönhető. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája éppen ezért a trombózis rizikóbecslésére hívja fel a figyelmet.

Miért veszélyes a trombózis?

A mélyvénás trombózis egy olyan fokozott véralvadással járó állapot, amikor a keletkezett vérrög elzárja a vénában keringő vér útját.

Normál véralvadás során sérülés esetén a prothrombinból trombin nevű enzim keletkezik, ami a vérben található fibrinogént oldhatatlan fibrinné alakítja. Ez lerakódik az érfal belsejében, ott megkeményedik, és egyfajta dugót képez, hogy elkerülhető legyen a nagyobb vérvesztés. Sajnos előfordulhat, hogy a folyamatban olyan zavar keletkezik, ami fokozza a véralvadást, és ekkor trombózis jön létre. Ez önmagában még nem egy életveszélyes állapot, ám könnyen előfordulhat, hogy a keletkezett vérrög, vagy annak egy darabja leszakad, a véráramba kerül, majd a tüdőbe jutva embóliát okoz, és ez akár halálos kimenetelű is lehet- figyelmeztet prof. Blaskó György.

Mik fokozzák a trombóziskészséget?

Genetika: a genetika jelentősen befolyásolja az illető trombózishajlamát. Amennyiben valakinek a családjában előfordult már trombózis, úgy van esély arra, hogy az illető is hordozza a betegséget. A leggyakoribb genetikai eltérés az az MTHFR mutáció, az alvadási rendszer V faktorának un. Leiden mutációja, alacsony Protein S/Protein C, illetve a kevés, vagy rosszul működő antitrombin.

Betegség: a trombózishajlam jelentősen megnő, amennyiben az illető bizonyos betegségekben szenved. Ilyen például a szívelégtelenség, hiszen ekkor a véráramlás lelassulhat, ami pangáshoz vezethet. Emellett vannak olyan daganatok, melyek vérrögösödéshez vezethetnek, mivel egyrészt véralvadást aktiváló anyagok termelődését fokozhatják, másrészt nyomást gyakorolhatnak a vénákra. Hogy van-e szükség daganat esetén megelőző, prevenciós terápiára, az egyéni elbírálást igényel!

Életmód: életmóddal nem csak csökkenthető a trombózis esélye, de fokozható is. A túlsúly, a kevés folyadékfogyasztás, a mozgáshiány, mind fokozzák a trombózishajlamot, hiszen pangáshoz, az erek állapotának romlásához és a vér „besűrűsödéséhez” vezethetnek.

Gyógyszerek: a gyógyszerek közül elsősorban a fogamzásgátló tablettákat kell megemlíteni, melyek hormontartalmuknál fogva vérrögök kialakulásához vezethetnek. Ugyanakkor a daganatos betegek által szedett gyógyszerek között is olyan, ami elősegítheti a trombózist.

Terhesség: szintén a hormonok a felelősek a terhesség során fokozott trombózishajlamnak, melyhez hozzájárul az is, hogy a növekvő magzat nyomást gyakorol a medence vénáira. A terhesség tehát már önmagában egy jelentős rizikófaktor, és ha ezen kívül még pluszban más hajlamosító tényezők is jelen vannak, a trombózis esélye megsokszorozódik.

Rizikóbecsléssel a veszély elkerülése érdekében

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint mint az összes betegségnél, a trombózisnál is lényeges szerepet tölt be a megelőzés, így nem árt ha az illető tisztában van azzal, mekkora az esélye egy esetleges trombózisra. A rizikóbecsléshez a családi anamnézis, az életmód orvosi felmérése és megítélése, valamint a korábbi/jelenlegi betegségek figyelembevétele szükséges. Ezeken túl genetikai teszt és részletes labor vizsgálatokkal ismeretében mérhető fel a trombózis esélye. Természetesen fokozott rizikó esetén a betegnek személyre szabott gyógyszeres terápia javasolt, melyet életmódorvoslás egészíthet ki, minimálisra csökkentve ezzel a vérrögök kialakulásának kockázatát.

Kiknek javasolt a trombózis rizikóbecslés?

• családban történt trombotikus esemény
• fogamzásgátló tabletta szedését megelőzően
• korábbi trombózis fiatal korban

A mélyvénás trombózis egy életveszélyes állapot, és ha egyszer már valakinél bekövetkezett, nagy esélye van arra, hogy megismétlődjön. Ennek megelőzése céljából a beteg véralvadásgátló terápiában részesül. Prof. Blaskó Györgytől, a Trombózisközpont véralvadási specialistájától megtudhatjuk, hogy mennyi ideig ajánlott szedni a gyógyszert, és az mennyi eséllyel véd egy újabb trombózistól.

A véralvadásgátló életet menthet

A mélyvénás trombózis kezelése két részből áll: egyrészt az akut helyzet elhárításából – ez kórházi kezelést igényel-, és csak ezután következik a tartós-megelőző, profilaktikus - kezelés. Ez utóbbinál a cél az újabb vérrög kialakulásának megelőzése, ami különböző véralvadásgátlókkal érhető el. Attól függően, hogy melyik típusról van szó, hatásmechanizmusok eltérő lehet. Vannak, melyek például a véralvadási faktorok bioszintéziséhez szükséges K-vitamin hatását gátolják (kumarinszármazékok), de olyanok is, amik az aktív alvadási faktorokat közömbösítő molekulákat aktiválják, (heparin). És végül vannak a legújabb, egye aktív alvadási faktorokat közvetlenül gátló gyógyszerek (dabigatran rivaroxaban, apixaban). Az, hogy kinek melyik típust kell szedni, nagy tudományos konferenciákon alakul ki konszenzussal és ezek kerülnek be a nemzetközi útmutatókba (guideline-okba), a beteg állapotától függően. A megfelelően beállított kezelés trombózis után, illetve fokozott trombózishajlam esetén tehát elengedhetetlen a további problémák megelőzése céljából, és tanulmányok szerint az eseteknek csupán 2 százalékában következik be trombózis a véralvadásgátló terápia ellenére.

Nem mindegy, ki meddig szedi

Bár nem ritka, amikor az illető kénytelen élete végéig véralvadásgátlón élni, ám szerencsésebb esetekben viszonylag hamar le lehet állni a gyógyszerrel- természetesen orvosi javallatra.

Azt, hogy pontosan meddig kell szedni az adott készítményt, nehéz megmondani, hiszen az sok mindentől függ. Befolyásolja többek között az, hogy van-e a betegnek genetikai hajlama a trombózisra, vannak-e szövődményei, milyen életmódot folytat, vannak-e más betegségei, stb. Sajnos általánosságban elterjedt tévhit, hogy a rizikófaktorok összeadódnak, pedig az igazság, hogy felszorozzák egymást, így igen ritka, amikor csupán fél-egy évig kell a betegnek véralvadásgátlót alkalmaznia- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Vannak ugyan általános, konkrét szabályok a véralvadásgátlók szedésének időtartamára vonatkozóan, de fontos kiemelnünk, hogy minden, a kezelést módosító/felfüggesztő/abbahagyó döntés előtt a betegnél kötelező az egyéni rizikófelmérés, mert csak ennek alapján szabad ilyen döntést meghozni! Ez azért is fontos, mert egy rosszul beállított terápia többet árt, mint használ, így nagy problémákat okozhat.

Az aszpirin szedése bevett kezelési forma szívinfarktus és a stroke megelőzése céljából, viszont előfordulhat, hogy egyes betegeknél hatástalannak bizonyul. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája az aszpirin rezisztencia vizsgálat fontosságára hívja fel a figyelmet.

Mire jó az aszpirin?

Az aszpirinkezelés a 20. század közepétől bevált prevenciós mód az artériás trombózisnál, így az infarktus és stroke megelőzésének kedvelt eszköze. Ennek oka, hogy a készítményben található acetilsav gátolja egy olyan enzim (COX1) működését, ami az un. arachidonsav anyagcserében a vérlemezkék összecsapódásáért un. tromboxan A2 termelésért felelős. . Mivel ennek nagy szerepe van az artériás vérrögök kialakulásában, így ha a az aszpirin gátolja a folyamatot, akkor a vérlemezke-dugó nem alakul ki. Így tehát nincs, ami elzárhatná az erekben a verőeres véráramlás útját, súlyos károkat és életveszélyes állapotot okozva ezzel.

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint fontos megemlíteni, hogy az aszpirinkezelés azonban nem mindenkinél hatásos. Ennek oka, hogy vannak esetek, amikor az aszpirin nem gátolja a vérlemezkék összecsapódását (ilyenkor az aszpirin gátló hatását ellenőrizni kell, mert fennáll az „válaszadási képtelenség” más néven non-responsio jelensége). Ekkor aszpirin rezisztenciáról beszélünk, és kutatások szerint ez esetben jelentősen megnő a súlyosabb, gyakran halálos kimenetelű stroke, szívizom infarktus kialakulásának esélye. Annak pontos oka, hogy mitől alakul ki aszpirin rezisztencia, egyelőre még kérdéses – bár feltehetően többek között a COX 1 túlműködése áll a háttérében-, de a magyarázatokra számos egyéb lehetőség is fennállhat. Egy friss vizsgálatban megállapították, miszerint gyakrabban alakul ki jelenlegi, illetve korábbi dohányosoknál, mivel a cigaretta fokozza a vérlemezkék összecsapódását!

Ellenőriztesse, hatásos-e Önnél az aszpirin-kezelés

Hogy megtudja, mennyire védi Önt az aszpirin a stroke vagy a szívinfarktus ellen, célszerű egy speciális laboratóriumi vizsgálatot elvégeztetni.- tanácsolja prof. Blaskó György. Ehhez egy egyszerű vérvétel szükséges, mely után rövid időn belül kiderül az eredmény. A vizsgálat lényege, hogy levett vért egy speciális készülékbe rakják, majd figyelik, hogy a benne lévő cső miként záródik el az áramló vértől. Amennyiben aszpirin rezisztenciát igazolnak, úgy általában nem annak adagjának emelésével, hanem egy másik, szintén vérlemezke-összecsapódást gátló készítmény, a clopidogrel-lel való helyettesítést javasolják.