trombozis

Egy trombózis minden esetben együtt jár az azt követő életmódváltással, hiszen az újabb vérrögök elkerülése érdekében érdemes kiemelt figyelmet fordítani az egészséges életvitelre. Emellett nagy jelentőséget kapnak a különböző véralvadásgátló gyógyszeres kezelések is, ám prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint  ebben az esetben nem árt a K-vitamin fogyasztásra is odafigyelni, hiszen ennek túlzott bevitele csökkentheti a tabletták hatékonyságát.

K-vitamin és a véralvadás

A véralvadás bonyolult és összetett folyamat, melynek során a prothrombinból thrombin nevű enzim keletkezik, ami az oldható fibrinogént oldhatatlan fibrinné alakítja. A fibrin utána lerakódik az ér belsejében, majd megszilárdulva egyfajta dugót képez a sérülés helyén. Ezt nevezzük vérrögnek, ami a nagyobb vérvesztést hivatott megakadályozni. Az egész folyamathoz természetesen szükség van még véralvadási faktorokra, enzimekre, illetve K-vitaminra is- ez utóbbi a véralvadási faktorok szintézise után szükséges módosulatok létrejöttéhez kell, így ennek hiányában megnő a vérzékenység esélye.

Miért fontos ügyelni a K-vitamin bevitelre véralvadásgátló alkalmazásakor?

Ahogy említettük, a K-vitaminnak jelentős szerepe van a véralvadás folyamatában. A baj azonban az, hogy a leggyakrabban használt kumarin-típusú antikoaguláns készítmény  (Pl. Syncumar, Warfarin, Marfarin) hatását befolyásolja a K-vitamin, így célszerű odafigyelni ennek mérsékelt, de állandó  fogyasztására. Természetesen nincsenek teljes egészében megtiltva az ebben a vitaminban gazdag ételek, azonban nem árt óvatosnak lenni (ez ugyanúgy vonatkozik a vérzékeny betegekre is)!

A legfontosabb, hogy a napi K- vitamin bevitel többé-kevésbé azonos szintű legyen. Ekkor a beteget be lehet állítani cumarinra (pl. nem teheti meg. pl. hogy egyik nap 2 kg narancsot elfogyaszt, másnap egyet sem és így tovább)- mondja prof. Blaskó György.

Magas K-vitamin tartalmú ételek:  karfiol, kelbimbó, káposzta, máj, tojás, spenót, paradicsom, paprika, brokkoli

Éppen ezért, ha valaki véralvadásgátló szedésére kényszerül, érdemes kezelőorvosától tanácsot kérni az étrenddel kapcsolatban, továbbá, hogy kell-e valamiféle teendő antibiotikum szedésekor. Ez utóbbira azért van szükség, mert a bélben található baktériumok is termelnek K-vitamint, és mivel ezek a készítmények csökkentik a normál bélflórát, antikoaguláns szedése mellett növelhetik a vérzékenységet.

Fontos a megfelelő dózis beállítása

A véralvadásgátló dózisának beállítása alapos kivizsgálást igényel, melyet több tényező is befolyásol, pl. beteg életkora, neme, trombózis hajlama, valamint az is, az illető milyen mennyiségben fogyaszt K-vitamin tartalmú ételeket. A szakértő szerint a legfontosabb, hogy a beteg az életét legalább 80%-ban INR 2-3 közötti tartományban töltse! (Hogy ezt napi hány tablettával éri el, teljesen közömbös).

A pitvarfibrilláció, vagy más néven pitvarremegés az egyik leggyakoribb szívbetegség, mely a szívritmuszavar egyik formája. A probléma legsúlyosabb veszélye a szíven belüli vérrög-képződés, ami akár halálos kimenetelű is lehet. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája ennek prevenciós kezelését ismerteti.

Mi az a pitvarfibrilláció

A kor előrehaladtával egyre inkább gyakoribbá válnak a szívpanaszok, melyek közül a pitvarfibrilláció fordul elő a legtöbbször. A betegség leírásának hatalmas irodalma van, ám leegyszerűsítve a lényege a szív működési ütemének, ritmusának megváltozása, melynek során a pitvarok percenként 3-400-szor húzódnak össze (ezért remegés a neve). Ehhez társul az, hogy a pitvari ingerületek szabálytalan időközökben tevődnek át a kamrákra és hoznak létre összehúzódást. A pitvarok „remegése” során kiváló alkalom nyílik fali véralvadékok képződésére, amik a kamrákba kerülve igen gyorsan kilökődnek a perifériára és az anatómiai okok miatt elsősorban az agyi artériákban kötnek ki. Ezeket elzárva alakul ki a stroke, vagy gutaütés.

Hátterében leggyakrabban magasvérnyomás betegség, pajzsmirigy túlműködés, illetve veleszületett szívbetegség vagy a szívbillentyűk betegsége áll, ám előfordulhat, hogy a vizsgálatok során semmilyen mögöttes okra nem derül fény.

A problémára általában szabálytalan szívverés, légszomj, szédülés és mellkasi fájdalom hívja fel a figyelmet, viszont –bár elég gyakran- megeshet, hogy tünetmentes, és csak egy orvosi vizsgálat során derül fény a betegségre. Viszont, ha már kialakul az agyi károsodás, akkor már nagy baj van - teszi hozzá a professzor.

Fokozott trombózis-kockázat

Mivel ez az állapot pedig igencsak kedvez a vérrögök kialakulásának, ez nagyon veszélyes, mivel a keletkezett trombus a vérárammal elsodródhat, thromboembóliás esetet, leggyakrabban agyembóliát, stroke-ot okozva, mivel az elszabadult vérrög elzárhatja az erekben a véráramlás útját- magyarázza prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Fontos a megelőzés

Pitvarfibrilláció kezelésének fontos részét képezi az antikoaguláns, azaz a véralvadásgátló terápia, hogy el lehessen kerülni a veszélyes szövődményeket. Erre a célra K-vitamin antagonisták, illetve az új típusú orális véralvadásgátlók (NOAC) szolgálnak. Az aszpirin hatása elég vitatott.  Tanulmányok szerint bár mindegyik gyógyszercsalád használatával csökkenteni  lehet a vérrögösödés kockázatát valamennyire, ám ez utóbbiak kevesebb melléhatással rendelkeznek és alkalmazásuk is lényegesen egyszerűbb, hiszen nem szükséges hozzá a folyamatos monitorozás. (Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy sajnos a leggondosabb kezelés mellett is 1-2 %-ban előfordulhat a stroke).

Természetesen, hogy melyik készítmény és milyen dózisban az ideális a beteg számára, azt megelőző vizsgálatok és az illető kora, neme, testsúlya, egyéb betegségei alapján döntik el.

Nemrégiben piacra dobták az új típusú orális véralvadásgátló készítményeket (NOAC) , melyek sikeresen átmentek a teszten, így bátran kijelenthetjük, valóban van helyük a trombózis prevenciójában. A Stroke magazinban megjelent tanulmány külön elismeréssel adózik a rivaroxaban készítményeknek, és prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint ezek az új gyógyszerek új kapukat nyitnak meg a trombózisos betegek számára.

Mikor van szükség véralvadásgátló terápiára?

Véralvadásgátló készítményekkel a vér alvadékonyságát csökkentjük, így a trombózis profilaxis fő alappillérei. Segítségükkel megelőzhető a vérrögök kialakulása, méghozzá úgy, hogy az alvadási folyamatban lévő faktorok, enzimek és más anyagok működését gátolják.

Régebben a kumarinok és a heparin képezték az antikoaguláns terápia alapját. A kumarinok a véralvadási faktorok képződéséhez szükséges K-vitamin –kört bontják meg, gátolják, míg heparinokkal a szervezet természetes véralvadásgátló molekuláit katalizálják, azok hatását fokozzák, és a véralvadásban szereplő anyagok aktivitását gátolják- mondja prof. Blaskó György,  a Trombózisközpont véralvadási specialistája a kérdést nagyon leegyszerűsítve,.

Az új típusú véralvadásgátlók (NOAC) 4-6 éve jelentek meg, és az aktívált Xa-faktor (rivaroxaban, apixaban edoxaban) illetve a thrombin  (dabigatran) működését gátolják. Ide tartozik többek között a rivaroxaban, melyről igen elismerően nyilatkozott a Stroke magazin. Előzetes adatok szerint ugyanis remek alternatívája lehet a K-vitamin antagonistáknak, így az agyi vénás trombózis hatásos prevenciós kezeléseként került be a köztudatba, ráadásul kevesebb mellékhatással –vérzéses panasszal- is lehet számolni.

Az új orális véralvadásgátlók előnyei

Fokozott trombózishajlam esetén, trombózis után, valamint bizonyos műtétek után (pl. protézis) a betegeknek otthonukban is kénytelenek antikoaguláns terápiában részesülniük, ám ez az esetek többségében eleinte heparin bőr alá történő injektálásával történik. Az új készítmények viszont szájon át szedhetőek, így semmilyen kellemetlenséget nem okoznak, ráadásul a ritkán fellépő heparin indukálta vérlemezkehiány is elkerülhető. További előnyük, hogy szedésükkor nincs szükség folyamatos véralvadási paraméterek ellenőrzésére, így jelentősen megkönnyítik a betegek és az orvosok dolgát is. Ráadásul a mellékhatás-, és gyógyszerkölcsönhatás-, ételkölcsönhatás-profiluk is sokkal kedvezőbb.

Fájdalom, bőrpír, a bőr meleg tapintása- mindhárom tünet trombózis jelezhet, ám nem mindegy, hogy felületes, vagy mélyvénás fajtájával van dolgunk. Bár az előbbi önmagában veszélytelen állapot, ám kutatások szerint nem ritka, amikor mélyvénás trombózisba fordul át. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája a kettő közti különbséget és kezelési módjukat ismerteti.

Nem mindegy, hogy alakulnak ki vérrögök

A trombózis röviden túlzott véralvadást jelent, amikor a keletkező vérrögök elzárják az ereket, megakadályozva ezzel a véráramlás útját. A folyamat során a véralvadási faktorok és enzimek közreműködésével oldhatatlan fibrinháló, alvadék képződik. Ezek a vérrögök a test bármely ereiben megjelenhet, így az artériákban, vénákban, felületes, illetve a mélyen fekvő erekben.  Artériás trombózis például a vérrögök okozta szívinfarktus vagy stroke, míg a vénáshoz a felületi és a mélyvénás trombózis tartozik.

Bár a mélyvénás és a felületes trombózis – tromboflebitis- igen hasonló egymáshoz, azonban fontos különbség, hogy míg az előbbi önmagában ártalmatlan jelenség, addig, ha a probléma a mélyen fekvő ereket érinti, az akár halálos is lehet. Éppen ezért kiemelt fontossággal bír a kettő elkülönítése és megkülönböztetése.

A felületes trombózist általában keringési zavar, visszeresség, gyulladások, bőrproblémák okozzák. Bár ez is érelzáródással jár, ám annyiból veszélytelenebb, mint a mélyvénás formája, hogy ekkor a környező erek gyorsan átveszik az elzáródott szerepét, így nem okoz jelentős károkat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem szükséges orvosi segítség, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a felületi és a mélyvénák közti úgynevezett perforans ágak is elzáródnak-így tehát egy „egyszerűbb” tromboflebitis könnyen mélyvénás trombózissá fajulhat- figyelmeztet prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Ne diagnosztizálja magát

Tüneteiben a két trombózis igen hasonló – fájdalom, elszíneződés, ödéma-, éppen ezért a diagnózisa orvosi feladat. A paciens elmondása, fizikai tünetei alapján ultrahangos vizsgálat szükséges, mely során pontosabb képet lehet kapni a beteg ereinek állapotáról, így kizárható az életveszélyes mélyvénás trombózis.

A felületes trombózis kezelése annyiban tér el, hogy ebben az esetben nincs szükség teljes véralvadás gátlásra, valamint nagy szerepet kap a helyi (lokális) gyulladásgátlás, és a keringés helyreállítása (mozgással, kompressziós kezeléssel). Ennek ellenére vannak olyan esetek, amikor szükség lehet komolyabb alvadásgátlásra- például trombofília esetén-, így a felületes trombózis kezelése mindig egyéni elbírálást igényel!

Kilátások: a tromboflebitis általában 1-2 hét alatt gyógyul, ám megfelelő terápia nélkül nem ritkák az ebből adódó szövődmények (pl. nagyobb felületes vénák elzáródása, majd mélyvénák felé történő progresszió, haladás), így mindenképp orvosi segítséget igényel!

Azok, akik már átestek trombózison, vagy esetleg nagyobb a trombózishajlamuk (trombofília), gyakran hosszan véralvadásgátló kezelésben részesülnek. Ennek hatására a vérrögösödés kockázata lényegesen csökken, ám felvetődhet a kérdés, mi a teendő abban az esetben, amikor a kezelés alatt álló személyre műtét vár. A kérdésre prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája ad választ.

Ezért van szükség véralvadásgátló kezelésre

A trombózis egy életveszélyes állapot, így megnövekedett rizikó esetén megelőző – profilaxis-kezelésben részesül a beteg. Ennek hatására a közhiedelemmel ellentétben nem lesz hígabb a vér, hanem annak alvadékonysága csökken, meggátolva a túlzott vérrögösödést. Ez több módon érhető el, így több fajta készítmény is van forgalomban (pl. kumarin származékok, heparin, új típusú –NOAC- véralvadásgátlók). Bármelyik kezelésben is részesül a beteg, az antikoaguláns terápia hossza az egyéni rizikó függvénye és számos tényezőtől függhet (nehezen lehetne mindent egy kaptafára húzni), ám nem ritka, amikor az illető élete végéig véralvadásgátló kezelésben kell részesüljön, hogy elkerülhető legyen egy további trombotikus esemény.

Műtét miatt megnövekedett rizikó

A trombózist több ok is kiválthatja, pl. genetikai hajlam, tartós immobilizáció (pl. gipsz), terhesség, daganatok, illetve különböző invazív eljárások, műtét. Éppen ezért a gyakorlatban bevett szokás, miszerint bizonyos műtétek után – pl. csípőprotéziskor- az illető megelőző, prevenciós kezelésben részesül. Igenám, de mi van akkor, ha a beavatkozásra váró már eleve véralvadásgátló készítményeket szed? Hiszen mivel így csökken a vér alvadékonysága, ezért nem növekszik meg a műtét alatti vérzés mértéke? A korábban szájon át szedett alvadásgátlókat a műtét előtt és után mindenképpen alacsony molekulatömegű, bőr alá adott heparinra kell lecserélni. Meghatározott időtartam után vissza lehet állni a szájon át történő kezelésre.

Mikor lehet elhagyni a véralvadásgátlót?

Sajnos nincs egységes szabály arra vonatkozóan, hogy mikor kell elhagyni az antikoaguláns terápiát –vagy egyáltalán el kell-e hagyni-, hiszen hogy mi a teendő, azt sok tényező befolyásolja. Ilyen például:

• trombózis rizikójának mértéke
• az illető életkora, INR értéke, betegségei
• utolsó trombotikus eset ideje
• műtét nagysága
• alkalmazott gyógyszeres kezelés fajtája

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája azt tanácsolja, ilyen esetben mindenképp konzultáljon szakértő kezelőorvosával, aki meg tudja határozni, mi lenne a legmegfelelőbb az illető számára. Az egyéni rizikó felmérése után a szakember eldönti, hogy tanácsos-e a műtétet megelőző napokban elhagyni/lecserélni a véralvadásgátló gyógyszert, csökkenteni a mennyiségét, esetleg ajánlott-e más készítményre áttérni. Általában  mindenféle műtétet el lehet végezni a megelőző dózisú alacsony molekulatömegű heparinok védelmében, az egyéni különbségek csak abban vannak, hogy a műtét előtt mit kapott a beteg (eszerint kell a lecserélés időpontján változtatni) és milyen a műtét utáni rizikóállapota (ez határozza meg az LMWH kezelés időtartamát és a visszatérés időpontját a korábbi kezelésre). Ez mind az alvadásgátlók, mind a vérlemezke aggregáció gátlók szedésére egyformán vonatkozik!