trombozis

Az utóbbi időben egyre többször hallani, mikor egy profi sportoló trombózis okozta tüdőembóliában életét veszti. Így sokakban felmerülhet,  hogy azok, akik versenyszerűen sportolnak fokozottabban ki vannak téve a veszélynek? A kérdést prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája válaszolja meg.

Sajnos még nem készült hiteles tanulmány arról, mely egyértelműen kijelentené, hogy a sportolók nagyobb veszélynek vannak kitéve trombózis szempontjából, azonban kétségtelenül vannak náluk olyan dolgok, melyek megnövelik a kockázatát. Ehhez viszont nem árt tisztában lenni, miként is keletkeznek a vérrögök.

A testet számtalan véna és artéria hálózza be, melyen keresztül a vér szétáramlik. Éppen ezért amennyiben a véralvadási folyamatban zavar keletkezik és a trombus –azaz a vérrög-képződés fokozottá válik, úgy az leszakadhat, és a vérkeringéssel fontosabb szervekbe (szív, tüdő, agy) kerülhet, embóliát okozva. Mélyvénás trombózis során leggyakrabban a láb és a medence vénáiban alakulnak ki vérrögök – ritkábban előfordulhat a karban, a végbél-, hüvely-, méh körüli vénákban.

A baj a sportolóknál gyakran az, hogy a figyelmeztető tüneteket összekeverik izomlázzal és könnyebb sérülésekkel- főleg akkor, ha a kevésbé erősek a panaszok. Még ennél is nagyobb baj az, hogy nemcsak a mélyvénás trombózis, hanem az életveszélyes tüdőembóliát is félrediagnosztizálják, mivel a légszomjat és a mellkasi fájdalmat bordafájdalomnak, izomhúzódásnak és különböző légúti problémának gondolják. Pedig a mielőbbi diagnózis igen nagy jelentőséggel bír, hiszen minden perc számít!

Sajnos sokan úgy gondolják, hogy a rendszeres mozgás mentesít a trombózistól, viszont ez csak részben igaz, hiszen valóban csökkenti a sport a vérrögök kialakulásának esélyét, ám vannak olyan tényezők, melyek pedig megnövelik. A versenysportolókat nem szabad összetéveszteni az átlagpolgárral, az ő esetükben a terhelés nagyságrendekkel nagyobb! Ilyen például többek között az, hogy gyakran hosszú utazással jutnak különböző helyszínekre, sokszor a sportolók dehidratáltak, ráadásul különböző sérülések is fokozzák a trombózishajlamot. Amennyiben genetikai rendellenessége is van az illetőnek, úgy a veszély hatványozott.

Sajnos, nincs elég információnk arról, hogy a versenysportolókat szűrik-e a trombofíliára, pedig ezt rendszeresen el kellene végezni, különösen akkor, ha a sportoló felmenői között gyakran volt trombózis. Bármilyen trombofília fennállása esetén a foglalkozás-szerűen gyakorolt versenysportokat nem szabad engedélyezni! Ez sajnos tragikus lehet a sportoló számára, éppen ezért kellene korán, időben elvégezni. Ekkor még tud más foglalkozást választani- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Ahogy már említettük csak kevés tanulmány foglalkozik a sport és a trombózis kapcsolatával, ám azt a tudósoknak már sikerült kideríteniük, hogy az alvadásért felelős VIII-as faktor mennyisége a testmozgással megnő, így elméletileg ez megemelheti a vérrögösödés kockázatát. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy ezzel egy időben a véralvadékokat lebontó folyamatok is aktivizálódnak, ami pedig védelmet nyújt. Ennek ellenére érdemes az alábbi óvintézkedést is tenni, hogy a minimálisra lehessen csökkenteni a trombózis esélyét.

• végeztessen genetikai vizsgálatot, ha volt már a családjában trombózis (vagy ha önnek volt)
• hosszú út során is álljon fel és mozgassa át végtagjait, esetleg hordjon kompressziós harisnyát
• pótolja a mozgás miatti vízveszteséget
• ismerje a trombózis és a tüdőembólia tüneteit, és ne higgye, hogy a profi sportolóknál nem fordulhat elő a probléma

Nemrégiben egy meccs után elhunyt a 38 éves Rajz Attila, válogatott hokis. A sportoló halálát egy mélyvénás trombózis során leszakadt vérrög okozta. Hogy milyen tünetekre figyeljen és hogy miként lehet elkerülni a bajt, arról prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózisközpont véralvadási specialistáját kérdeztük.

Rajz Attila válogatott hokis egy meccs után kezdte el fájlalni a lábát, majd nem sokkal utána elhunyt. Az orvosok szerint a végtagjában kialakult vérrög szakadt le, majd a véráramba kerülve a tüdőbe jutott, ahol embóliát okozott.

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája elmondta, a mélyvénás trombózis gyakori és életet veszélyeztető szövődménye a tüdőembólia. A tünetek megléte, illetve erőssége változatos képet mutat, attól függően, hogy hol zárta el a vér útját a vérrög, azaz a thrombus. A legrosszabb eset, ha mindkét főtörzs artériáiban áll meg, ugyanis ekkor az esetek többségében az állapot hirtelen halállal jár. Mivel trombózis után minden perc számít, ajánlott mihamarabb orvoshoz fordulni, aki vérrög oldására alkalmas gyógyszerrel illetve véralvadásgátló kezeléssel segíti a vérrög feloldását. Fontos, hogy mélyvénás trombózis során ne mozogjon, máskülönben a kialakult vérrög könnyen leszakadhat!

Éppen ezért amennyiben lábfájdalmat, ödémát, livid elszíneződést tapasztal, mindenképp forduljon a lehető leghamarabb orvoshoz. Sajnos azonban előfordulhat, hogy már csak a tüdőembólia hívja fel a figyelmet egy korábbi trombózisra. Az utóbbi években gyakran előforduló hirtelen halálesetek az élsportolók között arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeket az embereket még az élsport elkezdése előtt szűrővizsgálatoknak kellene alávetni, hogy nem örököltek-e valamilyen trombózis hajlamot. Mindenképpen ki kell kérdezni őket a felmenőikre vonatkozólag, és ha a családban fiatal korban már előfordult tromboembóliás megbetegedés, a szűrés még a túlhajtott igénybevétel elkezdése előtt ajánlott- figyelmeztet prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Tüdőembólia tünetei

• fulladás
• nehézlégzés
• véres köpet
• mellkasi fájdalom
• fájdalmas köhögés

A probléma sok esetben megelőzhető

Amennyiben valakinél egyszer már kialakult trombózis, illetve ha diagnosztizált trombofíliája, genetikai hajlama van, úgy gondosodni kell a megelőzésről is, hiszen akinél egyszer már kialakult trombózis, annál nagy az esély arra, hogy az eset megismétlődik. Éppen ezért nem ritka, amikor a betegnek élete végéig alvadás gátló terápián kell élnie. Hogy pontosan meddig, az egyéni elbírálást igényel, hiszen a megelőző kezeléshez figyelembe kell venni többek között az illető életkorát, genetikai hajlamát és egyéb betegségeit, trombózisra hajlamosító rizikó faktorait (pl. gipszrögzítés, terhesség, hossza fekvés, gyógyszeres kezelések). Természetesen az alvadásgátlót huzamosabb ideig szedők alkalmatlanok a sérülésveszélyes sportok űzésére!

A terhesség a nők számára boldog, ám félelemmel teli időszak. Az aggodalmat tetőzi, ha az illető átesett már trombózison. Az a helyes, ha a kismama speciális terhesgondozásban részesül, hogy a későbbi komplikációk elkerülhetőek legyenek. Hogy pontosan mit jelent ez, arról dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa beszélt.

A terhesség, mint rizikófaktor

A trombózisnak több rizikófaktora is van, közülük az egyik sajnos a várandóság, és a szülést követő időszak. A terhességben 4-7-szeres trombózis rizikót, a gyermekágyban 14-szereset jelent. Ennek az az oka, hogy a kismama vérében emelkedik az alvadási faktorok aktivitása, és csökken, a szervezetben a szintén természetesen jelenlévő, a véralvadást gátló fehérjék mennyisége.  Ami persze jó célt szolgál, ugyanis a természet azért alkotta meg ezt a fiziológiás változást, hogy a szüléskor ne vérezzen el az anyuka.

Trombózis után speciális terhesgondozás

Amennyiben az illető hölgynek már volt mélyvénás trombózisa vagy tüdőembóliája, és ezért véralvadást gátló gyógyszert szed. Akkor azt tudni kell, hogy amennyiben gyermeket szeretne vállalni, a gyógyszert el kell hagynia. De csakis orvosi javaslatra lehet ezt megtenni!  Amennyiben kellő idő telt el a trombózisos eseménytől és nem áll fenn súlyosabb trombózisra hajlamosító tényező az orvos engedélyezheti, az alvadás gátló tabletta elhagyását. De a terhesség felismerésétől, alvadást gátló injekciót kell, hogy adjon magának általában naponta 1 alkalommal.

„Amennyiben súlyosabbak a trombózist elősegítő faktorok (kombinált heterozigóta génmutáció, vagy homozigóta génhiba, autóimmun betegség, vagy más betegség), akkor már a gyermekvállalás elhatározásakor a tablettás kezelésről az injekciós véralvadást gátló kezelésre kell áttérnie, ugyanis, a jelenleg használt véralvadást gátló gyógyszereknek néhány tized ezrelékben, de van magzatkárosító hatásuk. (Az újabb készítményekről még nem áll rendelkezésre kellő információ a kismamákra vonatkozóan). Éppen ezért fontos a várandóság idején a folyamatos kapcsolattartás a hematológussal.”- mondja dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa.

Amennyiben súlyos a trombózishajlam, vagy többször volt a nőnek spontán vetélése, és ha csak enyhe is a trombofíliája, akkor elengedhetetlen annak a monitorozása / vérből történő laboratóriumi vizsgálattal/, hogy az alkalmazott alvadás gátló injekció dózisa megfelelő-e. A szakértő kiemeli, hogy a terhesség folyamán gyakori, hogy módosítani kell az adagon, különösen a szülés körüli időszakban. Így megelőzhetők a véralvadással kapcsolatos későbbi komplikációk.

A magasvérnyomás betegség a kor előrehaladtával egyre gyakrabban fordul elő, ami kezeletlenül életveszélyes szövődményekkel járhat. Bár az állapotot –akár hallomásból- mindenki ismeri, ám vannak olyan kérdések, melyek sokak számára nem egyértelműek. Dr. Kapocsi Judit, a Trombózisközpont magasvérnyomás specialistája a leggyakoribbakat válaszolja meg.

Nincs tünetem, így nem kell kezelés sem

Az első és talán a legfontosabb szabály: tartós 140/90 Hgmm feletti értékeket kezelni szükséges, akár okoz kellemetlen tüneteket, akár nem! Sajnos az esetek többségében a betegség nem jár semmilyen panasszal- ezért is nevezik néma gyilkosnak. Hogy mihamarabb fény derüljön a problémára, érdemes otthon is rendszeres időközönként mindenkinek megmérnie a vérnyomását, hiszen nem ritka, amikor az illető ilyen mérések alkalmával szembesül a problémájával.

Elég csak változtatni az életmódon

A magasvérnyomás kialakulása szorosan összefügg az életmóddal, hiszen a stressz, a mozgáshiány, a helytelen táplálkozás (pl. túl sok só használata) mind komoly rizikófaktorai a betegségnek. Ebből következően természetesen a kezelés alappillére az életmódváltás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez önmagában minden esetben elegendő, hiszen gyakran gyógyszeres terápiára is szüksége van a betegnek, hogy kordában lehessen tartani a vérnyomását. Hogy mikor elég egyedül az életmódváltás, az több tényező függvénye (pl. kor, nem, túlsúly, egyéb betegségek, vérnyomás értéke), ezért fontos, hogy mindenképp kérje ki orvosa véleményét a kezeléssel kapcsolatban- tanácsolja Dr. Kapocsi Judit, a Trombózisközpont magasvérnyomás specialistája.

Csak az egyik karon kell megmérni a vérnyomást

Ön is úgy tudta, hogy elég csak az egyik karon megmérni a vérnyomását? Pedig a The American Journal of Medicine-ben megjelent tanulmány szerint szoros összefüggés van a két karon mért szisztolés vérnyomás értéke közti különbség és a jövőbeni szív-és érrendszeri betegségek kialakulása között. Éppen ezért a kutatók azt javasolják, hogy ne csak az egyik, hanem mindkén karon mérjék meg az emberek a vérnyomásukat, hiszen ha 10 Hgmm, vagy annál nagyobb az eltérés, akkor lehet, hogy komolyabb bajt jelez, így ilyen esetben érdemes szakemberhez fordulni. Ráadásul dr. Kapocsi Judit szerint nem csak a karon, hanem a lábakon is célszerű elvégezni a mérést!

Bármit lehet magasvérnyomással sportolni

Az igaz, hogy a hipertónia kezelésében óriási szerepe van a rendszeres testmozgásnak, viszont nem mindegy, hogy mit is sportol ekkor a beteg. A legjobb, ha valamilyen pulzusszám-elemelő kardió edzést választ, mint pl. a futás vagy a kerékpározás. Ellenben a nagyobb izommunkát igénylő mozgásformák, mint a súlyemelés csak ront az állapoton, hiszen még inkább megemelik a vérnyomást!

Bajt jelezhet az is, ha csak az orvosnál mér magas értéket

A fehér köpenybe öltözött orvosok láttán vannak, akik egyből idegesek lesznek, és ez a vérnyomásukon is megmutatkozhat, annak ellenére, hogy otthoni körülmények közt normál értékeket mérnek. Az úgynevezett fehérköpeny szindrómára azonban nem érdemes legyinteni, hiszen ez már egy kezdődő hipertóniát (prehipertónia) is jelezhet. Ilyenkor nagy szerepe van az életmódorvoslásnak, hiszen kezeletlenül könnyen hipertóniává nőheti ki magát.

A néma gyilkosnak is nevezett magasvérnyomás betegség évről évre egyre több embert érint. Sajnos tünetek híján a beteg állapotára nem derül fény, és kezelés híján jelentősen megnő a szívinfarktus, illetve a stroke kialakulásának veszélye. Friss tanulmányok szerint viszont minden 65 év feletti hipertóniásnak szüksége lenne gyógyszeres kezelésre is, hogy elkerülhetőek legyenek a végzetes szövődmények.

Egy nemrégiben megrendezésre került kongresszuson (European Society of Cardiology) bemutatott tanulmány szerint minden 65 év felettinek, akinek magas a vérnyomása, vérnyomáscsökkentő gyógyszert kéne szednie. A vizsgálat vezetője elmondta, hogy bár az elmúlt években számtalan tanulmány foglalkozott már a magas vérnyomás és a szív-és érrendszeri betegségek közti kapcsolattal, ám ezidáig még nem tértek ki arra, hogy kiszámolják, a megfelelő cél vérnyomást az idősebbeknél.

Bár még most is több vita folyik arról, hogy a 65 évnél idősebbek esetében mi is a határ, különösen a szisztolés értékeket nézve, viszont általánosságban a 140 Hgmm a választóvonal.

A tanulmány során 11, 65 évnél idősebb hipertóniás betegeket vizsgáltak, akiket vérnyomáscsökkentő tablettákkal illetve placeboval kezeltek. A vizsgálatból kiderült, hogy az utóbbival szemben a gyógyszerek a szisztolés értéket átlagosan 12,3 Hgmm-rel, míg a diasztolést 5, 06 Hgmm-rel csökkent. Ennek eredményeképp a megfelelően kezelt betegnél kb. 20 százalékkal csökkent a szívproblémák és 30 százalékkal a stroke kialakulásának esélye.

A kongresszuson arra is felhívták a figyelmet, hogy az esetek egy részében sajnos túl későn jut megfelelő kezeléshez a beteg.

„A magasvérnyomásnak sokszor nincsenek figyelmeztető tünetei, ezért a problémára gyakran túl későn derül fény. Éppen ezért lenne nagy szükség arra, hogy az ember otthon is megmérje olykor a vérnyomását, hiszen ha többször is magas értéket produkál, akkor orvoshoz fordulhat”- mondja dr. Kapocsi Judit, a Trombózisközpont magasvérnyomás specialistája.

Ez azért is lenne fontos, mivel a kezdetekben lehet, hogy „csupán” életmódváltás is elég a vérnyomás normalizálásához, hiszen súlyosabb formájában a gyógyszeres terápia már szükségszerű. Hogy mégis mi a legjobb kezelési módszer az egyénenként változó, ezért mindenképp több vizsgálat és szakorvosi javallat szükséges a kérdés eldöntéséhez.