trombozis

A pitvarfibrilláció, vagy más néven pitvarremegés az egyik leggyakoribb szívbetegség, mely a szívritmuszavar egyik formája. A probléma legsúlyosabb veszélye a szíven belüli vérrög-képződés, ami akár halálos kimenetelű is lehet. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája ennek prevenciós kezelését ismerteti.

Mi az a pitvarfibrilláció

A kor előrehaladtával egyre inkább gyakoribbá válnak a szívpanaszok, melyek közül a pitvarfibrilláció fordul elő a legtöbbször. A betegség leírásának hatalmas irodalma van, ám leegyszerűsítve a lényege a szív működési ütemének, ritmusának megváltozása, melynek során a pitvarok percenként 3-400-szor húzódnak össze (ezért remegés a neve). Ehhez társul az, hogy a pitvari ingerületek szabálytalan időközökben tevődnek át a kamrákra és hoznak létre összehúzódást. A pitvarok „remegése” során kiváló alkalom nyílik fali véralvadékok képződésére, amik a kamrákba kerülve igen gyorsan kilökődnek a perifériára és az anatómiai okok miatt elsősorban az agyi artériákban kötnek ki. Ezeket elzárva alakul ki a stroke, vagy gutaütés.

Hátterében leggyakrabban magasvérnyomás betegség, pajzsmirigy túlműködés, illetve veleszületett szívbetegség vagy a szívbillentyűk betegsége áll, ám előfordulhat, hogy a vizsgálatok során semmilyen mögöttes okra nem derül fény.

A problémára általában szabálytalan szívverés, légszomj, szédülés és mellkasi fájdalom hívja fel a figyelmet, viszont –bár elég gyakran- megeshet, hogy tünetmentes, és csak egy orvosi vizsgálat során derül fény a betegségre. Viszont, ha már kialakul az agyi károsodás, akkor már nagy baj van - teszi hozzá a professzor.

Fokozott trombózis-kockázat

Mivel ez az állapot pedig igencsak kedvez a vérrögök kialakulásának, ez nagyon veszélyes, mivel a keletkezett trombus a vérárammal elsodródhat, thromboembóliás esetet, leggyakrabban agyembóliát, stroke-ot okozva, mivel az elszabadult vérrög elzárhatja az erekben a véráramlás útját- magyarázza prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Fontos a megelőzés

Pitvarfibrilláció kezelésének fontos részét képezi az antikoaguláns, azaz a véralvadásgátló terápia, hogy el lehessen kerülni a veszélyes szövődményeket. Erre a célra K-vitamin antagonisták, illetve az új típusú orális véralvadásgátlók (NOAC) szolgálnak. Az aszpirin hatása elég vitatott.  Tanulmányok szerint bár mindegyik gyógyszercsalád használatával csökkenteni  lehet a vérrögösödés kockázatát valamennyire, ám ez utóbbiak kevesebb melléhatással rendelkeznek és alkalmazásuk is lényegesen egyszerűbb, hiszen nem szükséges hozzá a folyamatos monitorozás. (Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy sajnos a leggondosabb kezelés mellett is 1-2 %-ban előfordulhat a stroke).

Természetesen, hogy melyik készítmény és milyen dózisban az ideális a beteg számára, azt megelőző vizsgálatok és az illető kora, neme, testsúlya, egyéb betegségei alapján döntik el.

Nemrégiben piacra dobták az új típusú orális véralvadásgátló készítményeket (NOAC) , melyek sikeresen átmentek a teszten, így bátran kijelenthetjük, valóban van helyük a trombózis prevenciójában. A Stroke magazinban megjelent tanulmány külön elismeréssel adózik a rivaroxaban készítményeknek, és prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint ezek az új gyógyszerek új kapukat nyitnak meg a trombózisos betegek számára.

Mikor van szükség véralvadásgátló terápiára?

Véralvadásgátló készítményekkel a vér alvadékonyságát csökkentjük, így a trombózis profilaxis fő alappillérei. Segítségükkel megelőzhető a vérrögök kialakulása, méghozzá úgy, hogy az alvadási folyamatban lévő faktorok, enzimek és más anyagok működését gátolják.

Régebben a kumarinok és a heparin képezték az antikoaguláns terápia alapját. A kumarinok a véralvadási faktorok képződéséhez szükséges K-vitamin –kört bontják meg, gátolják, míg heparinokkal a szervezet természetes véralvadásgátló molekuláit katalizálják, azok hatását fokozzák, és a véralvadásban szereplő anyagok aktivitását gátolják- mondja prof. Blaskó György,  a Trombózisközpont véralvadási specialistája a kérdést nagyon leegyszerűsítve,.

Az új típusú véralvadásgátlók (NOAC) 4-6 éve jelentek meg, és az aktívált Xa-faktor (rivaroxaban, apixaban edoxaban) illetve a thrombin  (dabigatran) működését gátolják. Ide tartozik többek között a rivaroxaban, melyről igen elismerően nyilatkozott a Stroke magazin. Előzetes adatok szerint ugyanis remek alternatívája lehet a K-vitamin antagonistáknak, így az agyi vénás trombózis hatásos prevenciós kezeléseként került be a köztudatba, ráadásul kevesebb mellékhatással –vérzéses panasszal- is lehet számolni.

Az új orális véralvadásgátlók előnyei

Fokozott trombózishajlam esetén, trombózis után, valamint bizonyos műtétek után (pl. protézis) a betegeknek otthonukban is kénytelenek antikoaguláns terápiában részesülniük, ám ez az esetek többségében eleinte heparin bőr alá történő injektálásával történik. Az új készítmények viszont szájon át szedhetőek, így semmilyen kellemetlenséget nem okoznak, ráadásul a ritkán fellépő heparin indukálta vérlemezkehiány is elkerülhető. További előnyük, hogy szedésükkor nincs szükség folyamatos véralvadási paraméterek ellenőrzésére, így jelentősen megkönnyítik a betegek és az orvosok dolgát is. Ráadásul a mellékhatás-, és gyógyszerkölcsönhatás-, ételkölcsönhatás-profiluk is sokkal kedvezőbb.

A magasvérnyomás kezelésének alappillére az életmód változtatáson kívül a gyógyszeres terápia. Bár nagy eredményeket lehet velük elérni, ám az arra érzékenyeknél bizonyos készítmények esetén mellékhatások léphetnek fel. Dr. Kapocsi Judit tanárnő, a Trombózisközpont magasvérnyomás specialistája arra hívja fel a figyelmet, hogy mikor érdemes gyógyszerváltáson gondolkodni.

Ne rettentsék vissza a mellékhatások

A magas vérnyomás évről évre egyre több áldozatot szed, mivel érkárosító hatása révén jelentősen megnöveli a szív-és érrendszeri problémák kialakulásának esélyét. Bár a megfelelő életmódnak (mozgás sószegény diéta) nagy szerepe van az állapot normalizálásában, ennek ellenére a hipertóniával küzdő betegek nagy része gyógyszeres terápiára is szorul. Ez általában a következőkkel történik:

Béta-blokkolók: a magas vérnyomás csökkentése mellett bizonyos szívritmus  zavarok , valamint szívelégtelenség kezelésében , a szívinfarktus megelőzésében is használatosak, csökkentik a szimpatikus idegi aktivitást.

ACE-gátlók: az angiotenzin II nevű érszűkítő anyag mennyiségét csökkentik. Érelmeszesedés ellen szokták legtöbbször ajánlani. A gyógyszercsalád egyes tagjairól vizsgálatok bizonyították, hogy lassítják, csökkenti az érelmeszesedés okozta érfal károsodást, előnyösek diabetes, vérzsírok emelkedése, szívelégtelenség és hipertónia együttes fennállása esetén. (Hasonló hatással bírnak az Angiotenzin II receptor blokkolók.)

Diuretikumok, vízhajtók: elsősorban a Thiazid származékok, és a család legújabb tagja az indapamid kis adagban  az érpályában levő plusz folyadék csökkentésével és az érfal ellazításával fejtenek ki vérnyomás csökkentő hatást.

Kalciumcsatorna-gátlók: elsősorban értágító hatásuk miatt alkalmazhatók. A csoport egyes tagjai  szívritmus zavarok kezelésére is használatosak, ugyancsak igazolták védő hatásukat az érelmeszesedés befolyásolásában.

A vegetatív idegrendszerre ható szerek: (az alfa-1 receptor blokkolók, ld. fentebb béta receptor blokkolók, vérnyomás szabályozás központjára ható szerek) a szimpatikus idegi aktivitás csökkentésén keresztül fejtik ki vérnyomás-csökkentő hatásukat.

Gyakori mellékhatások

• szédülés
• fáradékonyság
• fejfájás
• szívdobogásérzés

Mikor kell változtatni a gyógyszeren/adagon?

A lehetséges mellékhatások az egyes gyógyszer csoportoknál különböznek, betegenként is változnak, a gyógyszer adagjának mennyiségétől, a szedett egyéb gyógyszerektől is függenek. Mindig a kezelőorvosnak kell eldönteni, hogy egy-egy újabb panasz gyógyszer mellékhatásnak tekinthető-e, vagy egyéb oka van. ha gyógyszer mellékhatás lép fel, annak megoldására is sok lehetőség van.

Természetesen normális, ha valaki a kezdetekben tapasztal enyhébb mellékhatásokat. Szerencsére az esetek többségében ez csak átmeneti kellemetlenség, ám ha tartósabban, esetleg súlyosabban fennállnak a panaszok, akkor a gyógyszer dózisának csökkentésére, illetve egy másik készítményre való áttérésre lehet szükség- mondja Dr. Kapocsi Judit.

Dr. Kapocsi Judit tanárnő, a Trombózisközpont magasvérnyomás specialistája szerint teljes mértékben egyénfüggő, ki hogy reagál bizonyos készítményekre, hiszen befolyással van erre többek között, az illető kora, neme, egyéb betegségei. Így tehát könnyen lehet, hogy ugyanarra a szerre az egyik ember jobban reagál, mint a másik. Szerencsére az esetlegesen jelentkező mellékhatásokba nem kell belenyugodni, és ha a beteg és az orvos is úgy látja jónak, akkor lehetőség van más készítmény, vagy akár más kombinációk után nézni. Viszont az fontos, hogy ha kellemetlen tüneteket tapasztal, akkor önhatalmúlag ne csökkentse adagját, kivéve a kezelőorvosa beleegyezésével!

Manapság egyre több párnak jelent nehézséget a családalapítás, így napjainkra drasztikusan megnőtt a lombik programok száma. A gyermekáldáshoz szükséges sok hormonális kezelés azonban lényegesen megemeli a mélyvénás trombózis esélyét. Hogy mikor van szükség véralvadásgátló kezelésre, azt prof. Blaskó Györgytől, a Trombózisközpont véralvadási specialistájától tudtuk meg.

Mikor szükséges a lombik?

Egy pár általában egy év sikertelen próbálkozás után fordul orvoshoz, aki különböző vizsgálatokkal felméri a felek egészségi állapotát. Probléma esetén számtalan módszer áll rendelkezésre – hormonpótlás, gyógyszeres kezelés, invazív beavatkozások-, stb. Továbbá, rendezni a pajzsmirigy esetleges alulműködését, a fokozott inzulin rezisztenciát (ha van), stb. Ha ezek hosszú hónapok múlva sem vezetnek eredményre, akkor szóba kerülhet mesterséges megtermékenyítés, azaz az inszemináció, illetve a lombik-programban való részvétel. Sajnos vannak olyan esetek, amikor a párnak egyből ezekre lehet szüksége. Ilyenkor a nő – vagy a férfi- hormonális szabályozásban részesül, aminek azonban megvan a maga kockázata.

Lombik, mint rizikófaktor

Svéd tanulmányok szerint a több, jó minőségű petesejt termelődéséhez használt hormonpótlás - a fogamzásgátló tablettákhoz hasonlóan- megnöveli a mélyvénás trombózis esélyét. A vizsgálatban ezer lombik programban lévő nőnél 4,2 esetben alakultak ki vérrögök. További érdekesség, hogy az eljárással teherbeesett nőknél a trombózis az első három hónapra volt a legjellemzőbb, míg azoknál, akiknél természetes úton sikerült áldott állapotba kerülniük, inkább a szülés után lépett fel a probléma.

Éppen ezért még mielőtt az illető belevágna a projectbe, mindenképpen szükséges trombózis rizikó felmérést végeztetnie, hogy elkerülhető legyen a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia! De nemcsak ezért: a rizikós terhességek alatt igen könnyen alakulhat ki trombózis a méhlepény (placenta) vénáiban, aminek az elzáródás a magzat súlyos oxigén-, és táplálékhiányát, sőt korai vetélést is eredményezhet!.

Mikor szükséges megelőző terápia?

A terhesség és bármiféle hormonpótlás mind lényegesen megnövelik a mélyvénás trombózis esélyét, így ha a családjában már előfordult trombózis, vagy ha ön esett már túl rajta, akkor feltétlen szükséges trombofília szűrésen részt vennie- tanácsolja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Amennyiben a vérvétel során bizonyosságot nyer a megnövekedett trombózishajlam, úgy az illető prevenciós alvadásgátló terápiában részesül. Vannak esetek, amikor elég, ha a prevenciót a terhességi próba pozitivitásának észlelése után elkezdjük, de van amikor már a fogantatás előtt a hormon-indukció alatt LMWH profilaxis szükséges. Természetesen a kezelés egyéni elbírálás függvénye, ezért még a lombik program megkezdése előtt szakorvosi konzultáció szükséges, és a terhességet lehetőleg terhespatológiában jártas szülész-nőgyógyász kísérje végig!

Fájdalom, bőrpír, a bőr meleg tapintása- mindhárom tünet trombózis jelezhet, ám nem mindegy, hogy felületes, vagy mélyvénás fajtájával van dolgunk. Bár az előbbi önmagában veszélytelen állapot, ám kutatások szerint nem ritka, amikor mélyvénás trombózisba fordul át. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája a kettő közti különbséget és kezelési módjukat ismerteti.

Nem mindegy, hogy alakulnak ki vérrögök

A trombózis röviden túlzott véralvadást jelent, amikor a keletkező vérrögök elzárják az ereket, megakadályozva ezzel a véráramlás útját. A folyamat során a véralvadási faktorok és enzimek közreműködésével oldhatatlan fibrinháló, alvadék képződik. Ezek a vérrögök a test bármely ereiben megjelenhet, így az artériákban, vénákban, felületes, illetve a mélyen fekvő erekben.  Artériás trombózis például a vérrögök okozta szívinfarktus vagy stroke, míg a vénáshoz a felületi és a mélyvénás trombózis tartozik.

Bár a mélyvénás és a felületes trombózis – tromboflebitis- igen hasonló egymáshoz, azonban fontos különbség, hogy míg az előbbi önmagában ártalmatlan jelenség, addig, ha a probléma a mélyen fekvő ereket érinti, az akár halálos is lehet. Éppen ezért kiemelt fontossággal bír a kettő elkülönítése és megkülönböztetése.

A felületes trombózist általában keringési zavar, visszeresség, gyulladások, bőrproblémák okozzák. Bár ez is érelzáródással jár, ám annyiból veszélytelenebb, mint a mélyvénás formája, hogy ekkor a környező erek gyorsan átveszik az elzáródott szerepét, így nem okoz jelentős károkat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem szükséges orvosi segítség, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a felületi és a mélyvénák közti úgynevezett perforans ágak is elzáródnak-így tehát egy „egyszerűbb” tromboflebitis könnyen mélyvénás trombózissá fajulhat- figyelmeztet prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Ne diagnosztizálja magát

Tüneteiben a két trombózis igen hasonló – fájdalom, elszíneződés, ödéma-, éppen ezért a diagnózisa orvosi feladat. A paciens elmondása, fizikai tünetei alapján ultrahangos vizsgálat szükséges, mely során pontosabb képet lehet kapni a beteg ereinek állapotáról, így kizárható az életveszélyes mélyvénás trombózis.

A felületes trombózis kezelése annyiban tér el, hogy ebben az esetben nincs szükség teljes véralvadás gátlásra, valamint nagy szerepet kap a helyi (lokális) gyulladásgátlás, és a keringés helyreállítása (mozgással, kompressziós kezeléssel). Ennek ellenére vannak olyan esetek, amikor szükség lehet komolyabb alvadásgátlásra- például trombofília esetén-, így a felületes trombózis kezelése mindig egyéni elbírálást igényel!

Kilátások: a tromboflebitis általában 1-2 hét alatt gyógyul, ám megfelelő terápia nélkül nem ritkák az ebből adódó szövődmények (pl. nagyobb felületes vénák elzáródása, majd mélyvénák felé történő progresszió, haladás), így mindenképp orvosi segítséget igényel!